Étterem mustra

Több blogtársam (hm, olyan jó leírni ezt a szót) szokott közzé tenni éttermekről szóló kritikát vagy éppen dicshimnuszt. Ezeket mindig kiváncsian olvasom, bár tisztában vagyok vele, hogy soha nem fogom kipróbálni a helyeket. Nem szoktam étterembe, vagy „jó helyekre” járni, mivel nem nagyon van rá lehetőségem.

Utóbbi időben mégis összejött 2 alkalom. Nem akarok felvágni azzal, hogy írok róluk néhány mondatot, mert

1. egyik sem a magasabb kategóriájú, extravagáns helyek közé tartozik...sőt, nem is főváros környékiek
2. nem vagyok (még) annyira ínyenc, hogy korrekt véleményt tudjak alkotni

..DE mind a 2 helyen igyekeztem különleges összeállítást választani, ami által új dolgokat fedeztem fel, és egy régi kis vágyam is teljesült.

No Uno-Giuseppe Pizzéria Vác

Céges partynkat Vácot tartottuk, ahol először elmentünk gokartozni, majd a helyi best-ever pizzériában telepedtünk le egy késői vacsorára. Kollégám nagy pizza-fan, ő ajánlotta a helyet-azzal a címszóval, hogy itt sütik az ország legjobb pizzáját. Fel is keltette a kiváncsiságomat, ennek ellenére mégis mást választottam....mert képzeljétek, itt lehetett enni cipós levest!!! Huhú, ezt már régóta ki akartam próbálni, és habár vaciláltam a francia hagymakrém és a füstölt sajtos levesek között, végül az utóbbi mellett döntöttem...és ó, milyen jó választás volt! Mert a kalapjára már eleve rápirítottak egy nagy adag füstölt sajtot, ami ropogott, nyúlott, esett szét-de kit érdekelt, amikor lehett vele akár tócsni is! Külön plusz pont, hogy maga a cipó barnás jellegű volt (hja, leszoktunk a fehér kenyérről), ropogós kéreggel amiben kellemes, sok-sok füstölt sajttal megszórt krémes lé leledzett!

Szerintem a cipós leves hatalmas találmány, mert a leves után szépen be lehet gyűrni a cipót is, ami önmagában teljesen laktatós.

Az én levesemnek is ez lett majdnem a sorsa, de hagyni akartam egy kis helyett a húsnak is, ezért fájón elbúcsúztam a morzsáktól.

Főétel téren valami különlegeset kerestem és a barackkal és rokfort sajttal töltött csirkemell valahogy izgalmasnak és szokatlannak hangzott (azóta persze Ízbolygó révén is tudom, hogy a barack-kéksajt kombó nagyon szép párost alkot). Mellé kértem még egy adag friss salátát.

Az étel finom volt, bár el tudtam volna viselni valamivel több barackot is, de így is nagyon tetszetős volt, sőt, a hatalmas adag/vagy a cipós leves miatt, a felét be kellett csomagoltatnom.

No Due-Móló Étterem Berettyóújfalu

Ez most 7végén történt, ezért a Móló étteremről lelkesebben tudok írni, mert friss az élmény.

Berettyóújfaluba úgy kerültem le, hogy az egyik barátnőm meghívott néhányunkat a Múzeumok Éjszakájára-aminek ő volt az egyik fő szervezője. 2-en vállalkoztunk a túrára, és hamár egyszer leutazunk olyan messze vidékre, maradtunk is 1 éjszakát.

Mivel a programon nem volt sok időnk csajosan csevegni, megbeszéltünk egy másnapi ebédet szállásunk éttermébe-ez volna a Móló étterem.

Az étterem étlap kínálata főleg hagyományos irányzatú volt, jó magyaros ételek sorával, de volt néhány szem-megakasztó érdekesség. Mint pl a camamberttel töltött csirke bazsalikomos-meggyes mártással és polentával..vagy a banánnal töltött pulyka vadrizzsel és áfonya öntettel. Ezek is jól hangzottak és fel is csigáztak, mert pl milyen lehet a bazsalikomos meggy öntet? Vagy a banán-áfonya együttes? Mégis, a rokforttal töltött csirkemellett választottam, amihez köretként karamellizált chillis körtét és krokettet kaptam...ugye rájöttetek, hogy mi az ami megfogott-chillis körte! Naná! Ezt természetesen megkóstoltattam mindenkivel, mert az első falat után éreztem, hogy amilyen merész, olyan ütős! A hússal nem volt probléma, átlagosan jó volt, de a körte-no, az aztán vitte az első helyet! Kipróbáljuk házilag is, mert megint újabb megerősítést kaptam abban, hogy a gyümölcsöt bátran, sok színűen lehet használni hústémában (mint pl az első próbálkozásom, a mangó-barack saláta).
Krisztával is megosztottam a felfedezésemet, mire megjegyezte: azt hiszem, beköszöntött a „gyümölcs-mint köret” korszak. Igaza lehet...