Nem szeretek semmit kidobni, a maximális felhasználás híve vagyok. Sajnos ennek és a vásárlási szokásaimnak az a hátránya, hogy „korszakokat” élünk. Mert pl. ha túl sok cukkinit veszek, akkor minden a cukkosról szól, hogy elfogyjon...vagy a házilag készült pesto-ról, hogy ne menjen tönkre.
Másik eset az, amikor megveszek valamit, nem tudom egyszerre elhasználni, de hogy ne menjen kárba, kitalálok hozzá valamilyen receptet-amihez általában szükséges egyéb hozzávaló is-ami szintén nem használódik el egyszerre stbstb...így jön létre az én 22-es csapdám. Mindig van valami maradék a hűtőben, amit sajnálok eltékozolni, ez viszont arra jó, hogy aktívan tartsa a kreativitásomat.
Jelen esetben maradt egy fél adag tejszínes pesto-m. Nem volt kedvem tésztát főzni hozzá, ezért elhatároztam, hogy rétesbe rakom..úgyis régóta foglalkoztatot a nem-édes-rétes téma, itt volt az ideje a tesztelésnek.
(*édesek közül eddig a tuti befutó: rumos-mézes-meggyes, ananászos-vaníliás-túrós).
Ehhez persze vennem kellett levelestésztát (azért nem a rétes lap mellett döntöttem, mert Ízbolygónál láttam zöldséges rétes variációkat mindkét tészta-megoldásban, és a leveles-kép szimpatikusabb volt) és még szerettem volna parmezánt is-mert ugye a pestohoz az illik leginkább, de azt sajnos (szerencsére?) nem kaptam. Csirkemell (1/2), sárgarépa (2 db) volt otthon, úgyhogy ezt a kört viszonylag kevésből megúsztam...és az elkészítése is nagyon egyszerű.
Kevés olívaolajon szépen átsütöttem a kockára vágott, sóval és frissen őrölt borssal fűszerezett csirkemellet. Hozzáadtam a fél adag tejszínes pestot és az előzőleg puhára főzőtt/felkarikázott sárgarépát. Átrottyantottam, majd félre tettem hűlni.
Eközben elővettem a leveles tésztát (Tante Fanny a legjobb, de az kevés helyen fellelhető), és a felét kamikáze módszerrel kinyújtottam (ami azt jelenti, hogy mivel se nyújtódeszkám, se nyújtófám nincs, alternatív megoldást kellett keresnem a művelethez. találtam.). Ráraktam a csirkés tölteléket...majd jött volna a parmezán. Helyette ementálit szórtam rá, mert úgy éreztem, valami sajtos azért kerüljön bele.
Ezután feltekertem a lapot, megkentem kevés vízzel, majd megszórtam szezámmaggal és mehetett is a sütőbe.
Az eredmény kellemes, pikáns, különleges rétes lett, bár azt hiszem, ezt is fogom még fejleszteni (parmezánnal, vagy tööööööb sajttal, más zöldségekkel stb.).
Ja, és 6 szelet lett belőle, ami 2 főnek tökéletesen elég ebédre valamilyen saláta körettel, vagy reggelire, uzsonnára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése