2008. április 25., péntek

Cherry, my love

Mostanaban egyre jobban kívánom a gyümölcsöket, de amikor azt mondom-gyümölcs, nekem nem a hipermarkettek szuperakciós íztelen-szagtalan gezemicéi, vagy a Lehel-piaci cuccos jut eszembe, hanem pl.

...az a földieper, amit otthon szedek a kertünkben, reggelenként és szinte az egész nap folyamán, keresve-kutatva az újabb érett szemeket (természetesen mosatlanul fogyasztom)

...unokatestvéremnél a zamatos sárgabarackok; általában 1 vödörrel szoktunk kapni J és általában 1 nap alatt elfogy (ok, a nagy részéből dzsem készül)

...koraősszel a nagyitól kapott érett körték

...vagy a nagy szemű fehér szőlőfürtök a lugasunkról


Az a jó az otthoni ’gyümölcsözésben’, hogy egyrészt van íze mindennek, másrészt úgy termelnek BIO dolgokat, hogy tudomásuk sincs róla. Itten a városban egyre nagyobb hangsúlyt/teret kapnak a bio élelmiszerek vagy a bio technikával érlelt zöldség/gyümölcs, viszont aranyáron mérik minden grammját, mert felismerték az ebben rejlő potenciált (és persze jól ki is használják). Ilyenkor örülök igazán, hogy otthonunk kimarad a nagy hullámokból vagy le van maradva a nyugati fejlődésről, mert ha tudnák, hogy milyen kincsek pirosodnak/zöldellenek/sárgállanak a kerjeikben, lehet, hogy következő alkalommal nagyi nem 2, hanem 24 puszit kérne a körtékért...nem mintha nem szivesen adnám...


Jó hír-közeledik a nyár. Hamarosan lehet csemegézni, de addig is itt van valami kellemes, gyömölcsös, krémes, melegben hűsítő. Tudom, hogy sokat készítesz almás-meggyes változatban, de én most csak a meggyet akartam kiemelni, hogy uralkodjék aaa..


meggyes krémlevesen!



Én habarásként tejszínt használtam, amibe nem lisztet, hanem 2 ek vaníliás pudingport kevertem. Ettől tényleg krémes és sűrű lett. Fűszerként meg vanília aroma, fahéj, reszelt narancs- és citromhéjat, édesítőszert (mert oda figyelünk az egészégünkre) használtam.

Most a hűtőben csücsül és rám vár...én meg a nyárra...

Pirulós...

Szeretem a vasárnapot (Gabus, nyugi, a hétfőt is...), főleg azért, mert leginkább ezen a napon van időm konyhás dolgokra.

Múlt héten Nagy ZöldségNapot tartottam és alkottam egy...brokkoli krémlevest, meg töltött paradicsomot (remélhetőleg ezeket már láttad), meg az új kedvencet, a rakott karfiolt.

Az elkészítése nagyon egyszerű.

  1. Főzd meg a karfiolt sós vízben.
  2. Forgasd meg zsemlemorzsában, majd helyezd egymás mellé egy kivajazott sütőformába.
  3. Fél l tejfölt fűszerezz meg izlés szerint (ha dúsítani akarod, mehet bele kockára végott sonka vagy bacon), majd öntsd rá a kafiolra.
  4. Reszelj rá sajtot és mehet is a sütőbe. Akkor kész, ha a sajt szépen megpirult rajta.

Túl jól néz ki!

Előfordul, hogy felelőtlenül teszünk igéretet, aztán megbánjuk...jobb esetben ragaszkodunk a szavunkhoz és fogcsikorgatva, de megvalósítjuk...vagy megpróbálunk kibújni alóla, bár az igazán nem ajánlatos.

Nemrég én is megigértem az egyik munkatársamnak, hogy főzök neki ebédet...amit akkor értékeltem kicsit elhamarkodottnak, amikor hajnali egykor még mindig a konyhában ültem és vártam, hogy süljön-főjön-gőzölögjön...de nem bántam meg, mert lelkes kutatómunka után az alkalommal próbáltam ki először a töltött paradicsomot és olyan finom lett, hogy azóta készítettem még egy adagot. Jujj, olyan jól néz ki, szemetgyönyörködtető és könnyű, nyárias íze van. Klara lovin’ it very much!

  • 4-5 db érett, nagyobb paradicsom
  • 30 dkg túró
  • Hagyma
  • 10-15 dkg sajt


  1. Kanállal vagy késsel vájd ki a paradicsom belsejét, sózd-borsozd, majd lefordítva helyezd szűrőre, hogy kicsöpögje magát.
  2. Közben dobd össze a tölteléket, amiben az a jó millió módon lehet variálni-hangulat vagy hozzávalók szerint. Én mostanában a natúr ízeket kedvelem, ezért a túrót egyszerűen fűszerezem sóval, borssal, kevés hagymával, reszelek bele füstölt (!) sajtot és dugig töltöm a paradicsomokat. De lehet bele vetni sonkát, kukoricát, főtt rizst, gombát, sárgarépát...és tulajdonképpen mindent, amihez kedved van. A lényeg, hogy valamennyire harmonizáljon a túróval.
  3. Tedd be a sütőbe alacsony hőfokra és várd, hogy elkezdjen illatozn. Érdemes figyelni sütés közben-ha a paradicsom oldala megrepedt kissé, akkor lehet kivenni, ne hagyd, hogy túlságosan megsüljön, mert a paradicsom szegény nem bírja nagyon a strapát és hosszú sütés esetén össze- meg szétesik...no, az már nem néz ki olyan jól :P

Sütés előtt és után is sikerült meglesni...

2008. április 23., szerda

Zölden-krémesen

Tudom, tudom, a brokkolival kapcsolatban a legtöbb embernek az juthat eszébe, hogy fúj...zöld és szokatlan. Így is van, hiszen nálunk, kárpát honban egyáltalán nem elterjedt ez a zöldség. Pont ezért sokáig én is idegenkedve tekintettem rá, nem akartam megkóstolni és az, hogy ebből leves készíthető-tisztára horrorisztikusnak tűnt. Aztán összeköltöztem Krisztával aki kitágította gasztronómiai határaimat és világomat, kezdve a pesto-s tésztával, majd a krémlevesek variációja következett, most pedig a nagyon-zöldséges korszakunkat éljük. Így én is „daring baker”, azaz lelkesen tesztelő/próbálkozó újonccá váltam a konyhában, aki persze híven követi a mester (Kriszta) utasításait, de meg-megújít is időnként.

Ja, hogy miért mesélem el mindezeket? Hát azért, mert csomó új dolgot fedeztem/fedeztünk fel együtt, ami által sokkal változatosabban étkezünk (tehát nem csak gyümölcsleves-káposztástészta), meg egészségesebben, meg imádjuk az új receptjeinket. És bizony, a brokkoli igenis nagyon finom! Az első krémleves-változat óta már kipróbáltam pizzán, de csak úgy párolva is szeretem, bár igaz, eddig a leves volt a legtutibb. Tessék, a recept, nemrég próbáltam és elsőre sikerült!

Brokkoli krémleves

  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 dl tejszín (főző- vagy habtejszín)
  • 1 kanál liszt
  • 1 kanál olívaolaj

  1. Bontsd rózsáira a brokkolit, főzd puhára a fokhagymával, sóval és olajjal.
  2. Szedd ki a brokkolit (a levét ne öntsd ki, takarékon főlhet tovább) és kézi mixer segítségével dolgozd pépes álagúvá.
  3. Tegyük vissza a masszánkat a lébe, vegyítsd el benne.
  4. Keverd össze a lisztet a tejszínnel, majd lassú kavargatás mellett (legjobb habverővel, mert az csomómentesíti) add hozzá a brokkolis léhez.
  5. Már csak fűszerezni kell és kicsit felforralni.

TIPP

-Tejszín esetében jobb, ha a magasabb zsírtartalmút választod. Krémesebb lesz tőle a leves és kevesebb az esélye, hogy kicsapódik.

-Fűszer javaslat: Maggi zöldfűszerkocka olívaolajjal, petrezselyem-fokhagymás. Szerintem pont illik a leves ízvilágához.

2008. április 22., kedd

Best muffin ever!!!


Máfint sütni jó.

Azért mert millió képen lehet variálni, tölteni, formálni, díszíteni.

Azért, mert gyorsan kész.

Azért, mert szinte elronthatatlan.

Azért, mert csoda finom!


Szeretjük is ám nagyon és soksok receptet kipróbáltunk már, hogy megtaláljuk a legfinomabbat és a legtutibbat.

Hölgyeim! Örömmel jelenthetem be, hogy megvan (harsona-trombita-üdvrivalgás)!

A legjobb máfin recept, ami tényleg übereli az összes többi „közönséges” receptet, különleges és mennyei! Hát nem fantasztikus?? A keresés lezárult, mert szerénytelenség nélkül állítom-ezzel és még másik 2 alapreceptemmel mindenkit el tudnék bűvölni (még az allattunk lakó sárkány lakót is)...végre nyugodtan hátra dőlhetek és kipipálhatom életem listáján, mert ha megtaláltuk álmaink férfiját, ugye mi sem keresünk tovább, hanem békességben fejünket vállára hajtjuk..és mondjuk hozzá megyünk feleségül! :)

Nos, ez a recept olyan tökéletes, hogy rögtön egymásba is szerettünk! Bizony, bizony, jövőre esküvő, ti is meg vagytok hívva! :) (mondtam, hogy én leszek a következő hihi)

Addig is ismerkedjetek meg véle:


Fekete-erdő muffin

A tésztához:

  • Fél bögre olaj
  • 1 bögre barna cukor
  • 1,5 tk reszelt citrushéj (én narancsot és citromhéjat használtam)
  • 1 tojás
  • 2 tk tiszta vanília eszencia
  • 1 bögre író
  • 2,5 bögre finomliszt
  • ¼ tk só
  • 2,5 tk sütőpor
  • Fél tk szóda
  • 1,5 bögre gyümölcs (magozott meggy vagy/és cseresznye, szeder, eper)

1. Melegítsd elő a sütőt 180 fokra.

2. Keverd össze a lisztet, a sütőport, szódát, sót és tedd félre.

3. Egy másik tálba jöhetnek a „nedves” összetevők: először kavard össze a tojást a barna cukorral, oszlasd el benne az olajat és a reszelt citrus-cuccost, utána az írót és végül a vanília aromát.

4. Lassan adagold a lisztet a masszához és keverd csomómentesre, majd óvatosan add hozzá a gyümölcsöt.

5. Tégy papírt a máfin sütőformába, töltsd meg tésztával, majd…..nos, ez a lényeg, úgymond a titok!!!!

Himalája csúcsa: 1 ek hideg natúr vajkrém, 1/3 bögre barna cukor, ½ ek fahéj, ½ bögre apróra vágott dió.

Keverd össze ezeket egy müzlis tálba, majd ha a massza a formában, szórj rá néhány szem apróra vágott csokoládét és ezt követően egy vékony réteget a diós masszából (csodásan rákaramelizálódik a máfinra, picit ropogós és pikáns lesz tőle)

-a képen látható az előtte/utána változat, még sütés előtt...



Sütés után...



TIPP

-Tisztában vagyok vele, hogy a barna cukor drágább, de nem érdemes kispórolni belőle, fehér cukorral nem olyan az összhatás

-Az írónál én is zavarban voltam, hogy mi lehet az. Aztán kiderült, hogy külföldön ez olyan hétköznapi termék, mint nálunk a tejföl. Körbe néztem, hogy itthon hol szerezhető be: néha kapható CBA-ban, de Spar-ban láttam natúr kiadásban. Ha mégsem találkoznál vele, a legegyszerűbb, ha ¼ bögre tejet összekeversz ¾ bögre natúr joghurttal és kész is a home-made íród. Én is így csináltam, szerintem tuti! ;)

-Ha kedveled a reform konyhát, érdemes a liszt felét teljes kiőrlésű liszttel pótolni. Én egyből ezzel indítottam, nem rontott semmit a végeredményen, sőt!

-Friss gyümölcs helyett használhatsz befőttöt is, de előtte alaposan csepegtesd le/magozd ki a meggyet

-Van egy titkos titkom, amit most elárulok, de kérlek, ne add tovább:

csokoládé esetében én mindig és csakis Sport szeletet használok. finom, rumos-mogyorós ízű, könnyen vágható és olvadó. Persze lehet próbálkozni mással is, de nem érdemes…

-Szeretünk fejleszteni, ezért elhatároztuk, hogy a következő alkalommal a Himalája csúcsába dió helyett mogyorót, mandulát vagy pisztáciát fogunk darabolni. Mindegyik frenetikus lehet!

-Ezt még ugyan nem próbáltam ki, de alig várom, hogy megsüthessem a fahéjas-almás muffint, mondjuk pisztáciás dresszinggel. Ugye nektek is elindult a fantáziátok?

AJÁNLÓ

Mostanában azzal kínozom a lelkemet, hogy-főleg külföldi-gasztro blogokat böngészgetek és csöpögtetem a nyálam a szebbnél szebb süteményeken, de megérte, mert így találtam rá erre a receptre.

A blog írója (mármint a személy, nem pedig a máfin összetevője) egy kanadai lány aki most Velencében lakik és valami mennyei dolgokat hoz össze a 2 konyhát vegyítve, pedig alapjában véve az olasz kulinária is elég lenne..

Ajánlom szeretettel a blogját itten!


2008. április 21., hétfő

Zöldségek a pácban




Pácolni sok mindent lehet - markánsabbak lesznek tőle az ízek, izgalmasabbak az illatok.
Alapvetően a jó öreg klasszikus amerikai barbekjú jut eszünkbe a pácról, vagy a kerti sütés bármilyen európai változata, esetleg valami vadállat (nyúl), de amikor az ember lánya a vegaság felé kacsintgat és/vagy a 90 napost nyűvi, netántán megkíván egy csupa zöldség ételt, akkor a zöldségpácolás is előkerülhet.
Sokáig kerestem jó pác-receptet mindenfelé, míg rájöttem a nyitjára, két dolog van.
Az egyik, hogy a sült zöldségek alap fűszere a kakukkfű, a másik pedig hogy a pác az egyik legszebben intuitív dolog a konyhában.
Úgy mint vannak alap hozzávalók, de hogy az épp aktuális milyen lesz, azt bízd bátran a hangulatodra.

A következőket érdemes használni:
Olivaolaj, szójaszósz, méz, mustár, bors, só, kechup, fokhagyma, apróra vágott petrezselyemzöld és főleg kakukkfű.

Zöldségek terén pedig épp ami van, ezek közül:
Répa, krumpli, kígyóuborka, hagyma, paradicsom (a képen látható verzióban ezek vannak), cukkini, gomba, padlizsán, újhagyma.

A zöldségeket tetszőleges darabokra vágjuk, az összekutyult pácot ráborítjuk, jól összekeverjük, hogy mindenhol érje, hagyjuk állni egy kicsit (amennyit az időnk engedi).
Amikor így egy picit összeérett, kicsit kiolajozott sütőbe tesszük és addig pároljuk, míg a legkeményebb zöldség meg nem puhul (ez jelen esetben a krumpli, amit érdemes vékonyabb szeletekre vágni, mint a többit).
Önmagában, salátával, ha nem bírjuk hús nélkül, köretnek is jó.

Gyorsan-vacsorát

Bevallom, nálunk a hűtő/kamrában van néhány dolog, ami sohasem hiányozhat: joghurt, müzli, fagyasztott zöldségkeverék, lecsóalap, friss zöldség-gyümölcs és virsli.

Ezek közül kedvenc vacsorám a virsli, mert olcsó (tudom, hogy ez fontos szempont Gabus), hamar készen van, finom és nem is hizlal egyáltalán (ezt már Norbi is megmondta). Utóbbi időben kenyér helyett soksok zöldséggel és kevés mustárral fogyasztom.

Egész jól néz ki, nem?

2008. április 15., kedd

MÉG MÉG MUFFIN…

Ahogy korábban is említettem, az új ’Best muffin ever’ recepten kívül van még másik kettő, amit szintén ezer féle módon lehet variálni, de az összeállításuk egyszerű, nem kell hozzá sok minden és hamar kész van.

No Uno (amikor először hittük azt, hogy megtaláltuk…)

·15 dkg liszt

· 2 tojás

· 15 dkg vaj

· 15 dkg cukor

· 3 ek barack dzsem

· ½ cs sütőpor

1. Oszlasd el a sütőport a lisztben és tedd félre

2. Olvaszd meg a vajat és alaposan keverd el a cukorral.

3. Add hozzá a tojást, jól dolgozd el benne, majd jöhet bele a barackíz.

4. Folyamatosan kevergetve adagold hozzá a sütőporos lisztet.

5. Néhány tesztsor után bizton merem állítani: az alaprecept elronthatatlan, főleg ha a tésztába keversz még apróra vágott aszalt sárgabarackot és Sport szeletet, vagy almás-fahéjas változatban is igencsak finomacska!

TIPP

-Ha nem villanyos, légkeveréses a sütőtök és nehéz beállítani az optimális sütőfokot (mint ahogy nekünk is), jobb ha a csokidarabokat a tetejére szórod és nem belekevered a masszába, mert így nem szál le az aljára (gázsütőnél ugyanis ez szokott lenni), hanem szépen elolvad a tésztában.

-Barack dzsem: gondoltad volna, hogy nem mindegy, milyet használsz? Boltban sok félét lehet kapni, pl. a gazdaságosabb fajták, amelyek zselések, simák, túlédesek. Ééééés van a házi-jellegű, ami egyrészt sokkal sűrűbb, másrészt vannak benne nagyobb barack darabok is! Nekem szerencsém volt, kaptam anyukámtól otthoni főzésűt (őszibarackoasat és sárgát). Ha teheted, te is ilyet válassz!

-Szeletelt mandulát a tetejére!!! Minden muffin esetében használható, szépen dekorálja és kiegészíti! (kivéve a Himalája csúcsosoknál, ott már nem kell fokozni az ízhatást)


No Due (amikor másodszor hittük azt, hogy megtaláltuk…)

· 12 dkg teljes kiőrlésű liszt

· 14 dkg finomliszt

· 2 tk sűtőpor

· ½ tk szóda

· 1 tk vanília aroma vagy/és fahéj

· 6 dkg durvára vágott mogyoró vagy/és aszalt gyümölcs, mazsola, csokoládé

· 25 dkg friss gyümölcs vagy befőtt

· 1 tojás

· 14 dkg barna cukor

· 0,8 dl növényi olaj vagy 12,5 dkg puha vaj/margarin

· 2,8 dl író, joghurt vagy kefír

Az összeállítás ugyanúgy történik, mint a többi esetben. Először összekevered a ’nedves’ összetevőket, majd lassan hozzá adagolod a lisztet és végül ízesíted kedved/hangulatod szerint!

Recept tesztelve a Kriszta&Klára TEAM által!





tejbegríz és variációi


A tejbegríz mindenekelőtt búfelejtő étel - ennek megfelelően hizlaló is jócskán, de vannak pillanatok, amikor semmi más nem segít. Pl. egyetemi (sőt: doktori) vizsgaidőszak.

A legutóbbi ilyen alkalmával próbáltunk ki mindenféle tejbegrízes variációt, fincsibbnél fincsibbek születtek.
Nostehát, ismételjük át még egyszer, de előtte nézzük, mire alkalmas: belülről, a bélrostokon keresztül simogatja ki a szomorúságot, megédesíti a hétköznapokat, kiengeszteli a kedvest, táplálja a babákat. Kell-e ennél több...

Klasszik: egy pohár tej és kb egy marék gríz per fő (ez utóbbit mindig elszámolom), ízlés szerint cukrozva.

Epresjogrurtos: kb. 2/3 annyi tej, mint egyébként használnál, ebben főzd meg a grízt, és amikor készen lett, tegyél hozzá fejenként fél pohár epres joghurtot (a legjobb a nagy eperdarabos). Összekeverve egy szép lágy és egészséges édességet kapunk.

Barnacukros: a klasszik verzió, sötétbarna nádcukorral, mazsolával megszórva. Egészen különleges íze van, egy kis durvára vágott dió garantáltan nem ront rajta...

Szilvalekváros: klasszik tejbegríz, a tetjén egy kanál, a lehető leghagyományosabb szilvalekvárral (lásd a képen) - fogyasztás előtt összekeverjük.

Ezen kívül fincsi bármilyen gyümölccsel feldúsítva, de Amélie egy vékony réteg karamellel a tetején ette.

sajtkrémleves

A sajtkrémleves az elsők között volt, amikor teljes olasz menükkel kísérleteztem (Életem Első Lasagne-ja volt a második fogás).





Lett is vele egy vicces sztori. Füstöltsajt kell bele ugye, tehát vettem egy fél parenyicát (jóból a legjobbat, ahogy a felvidéki rádiós köszöntőműsorban mondják). Lereszeltem szépen, majd, ahogy a recept írja, belezúdítottam a forró lébe. S ez a nemes sajt az egységet többre becsülte a krémességnél, ezért aztán összeugrott viszonylag rövid időn belül az eredeti alakjára, s onnan aztán hosszú próbálkozás, húzásnyúzás és sikertelen kavargatás után nem volt más út, mint kivenni az egészet a levesből.
Tanulság: annál a résznél, ahol a reszelt sajt következik, állj le és hagyd kicsit kihűlni a célt képező löttyöt, úgy jobban elkeveredik majd a sajt.

Hozzávalók:

4 dkg vaj
1 púpozott evőkanál finomliszt
8 dl víz
1,5 húsleveskocka
15 dkg reszelt füstölt sajt
2 dl tejszín vagy tej
fél-fél mokkáskanál reszelt
szerecsendió és őrölt bors
4 tojássárgája

4 vékony szelet kenyér

A vajat lábasban fölolvasztjuk, a lisztet 1 perc alatt világosra pirítjuk benne. A vízzel fölöntjük. Habverővel többször megkeverve nagy lángon fölforraljuk, a leveskockát belemorzsoljuk. Közben a sajtot lereszeljük, kétharmadát a levesbe szórjuk, és kevergetve 3-4 perc alatt simára főzzük. A tejszínnel dúsítjuk, a szerecsendióval fűszerezzük, ha kell, utánasózunk. A kenyérszeletekből pirítóst készítünk. Mind a négy levesescsészében egy-egy tojássárgáját simára keverünk,a forró levest rámerjük, a maradék sajttal megszórjuk. Pirítóssal kínáljuk.

Kezdetben volt a pestós tészta


Hát akkor hol is kezdjük.
Tulajdonképpen a pestós tésztával kezdődött minden, legalábbis mi ketten ide kötjük a mostanra mesteri fokra fejlesztett gasztro-próbálkozásainkat.
Lévén, hogy főzzünk valamit. Vagyinkább: főzzünk gyakran. Vagyinkább: egészségesen.

A lényeg, hogy egyszer csak főzésbe kezdtünk, aztán onnan lavinaszerűen folytatódott minden.

A pestós tésztát eredetileg Vikitől tanultam egy sítúra alkalmával: azért jó, mondta, mert gyorsan meg lehet csinálni és mindenki szereti. Naja, gondoltam én, de mi az a pestó...
Ez egészen hamar kiderült, és azóta szeretjük, főzzük és próbálgatjuk más receptekhez is.

4 adag tésztához a következők kellenek:
1 kis üveg zöld pestó (a Bertolli a legjobb)
3 dl habtejszín vagy főzőtejszín
2 gerezd fokhagyma
1 kis vöröshagyma
pici olívaolaj
1 csomag penne
reszelt sajt

A hagymákat apróra vágva megpirítjuk kicsit, rázúdítjuk az üveg pestót, majd a tejszínt, kicsit összefőzzük, hogy sűrűsödjön. Ez alatt a penne is megfő, össze is keverhetjük az egészet vagy csak adagonként, megszórjuk reszelt sajttal és már kész is. Vörösbort ajánlanék hozzá.

És ha majd igazi háziasszonyok leszünk, a kis mozsarunkban magunk törjük össze a pestóhoz a kis kertünkből szedett hozzávalókat. De amíg ez el nem jő, a készen kapható is fincsi...

Pane Olive, avagy az olívás cipó története

A nevemen sokáig élcelődtek, lévén sütő. Hát még akkor, amikor kiderült, hogy anyukám pék. Persze én ezt sosem bántam, mert otthon mindig volt friss, ropogós kenyér, péksütemény és élesztő (ok, ezt azért nem ettük meg).

Ebben a HiperUrbán környezetben sokszor hiányolom az otthonias ízeket, meg a kertet, a szőlőnket, az eperízű epret (természetesen mosatlanul ettük)..és a friss kenyeret is.

Krisztával régóta terveztük, hogy sűrű hétvégéinken be kell iktatnunk egy kenyérsütő projektet. Neki volt egy tuti receptje, nekem egy elképzelés, Olaszország-szenvedélyünk közös, így született meg a tészta egyik feléből a töltött kenyér, a másikból pedig olivás cipókat gyártottunk!


Alaprecept:
  • 1 doboz natúr joghurt
  • 10-15 szem olíva apróra vágva
  • 4 bögre liszt
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 ek ketchup
  • 1 ek ecet (gyengébb százalékú)
  • 2 tk só
  • 2 tk porélesztő
  • ½- ¾ bögre langyos víz
  1. Bedagasszuk a kenyértésztát és félretesszük valami meleg helyre, letakarva.
  2. Miután megdagadt, elosszuk 2 részre. Az egyik felét kinyújtjuk vékonyra és kedvünk szerint megtöltjük. MI esetünkben 2 variáció készült:

-a kinyújtott tésztára Kriszta kent egy réteg ketchupot, vágott rá friss bazsalikom levelet, olívabogyót, majd reszelt rá sajtot.

-Klarus változata: a kinyújtott tésztát megkentem pestoval majd reszeltem rá füstölt sajtot!

  1. Feltekerjük a tésztát, kör alakot formálunk belőle, megkenjük a tetejét vízzel és mehet is a sütőbe.
  2. A tészta másik feléből helyes kis cipócskákat formálunk, amiből isteni reggeli lehet vajkrémmel, paradicsommal megspékelve. Dolce vita!


Ne csodálkozz azon, hogy a kész ’termékről’ nem találsz képet. Olyan finom lett, hogy pikkpakk megettük, morzsáit védett helyen őrizgetjük!


TIPP

-Ha nem szereted az olívabogyót, helyettesítheted csemegekukoricával, zöldborsóval, sárgarépával. Ez által olasz kenyerünk kissé átalakulhat mediterránná!

- Ha szeretjük a reform összeállításokat, a 4 bögre liszttel jókat lehet kísérletezni. Miszerintünk optimális: 1 bögre finomliszt, 1 b teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 b rozsliszt.

lecsós-gombás penne

A dolog ott kezdődik, hogy szeretjük a pennét, és szeretjük a lecsó alapú ételeket.



A gombát is szeretjük, ami húsevő célközönség esetén húsra cserélhető, és a többi hozzávalót is lehet cserélni, meg az arányaikkal játszva egész új ízeket kihozni.


Klasszikus kezdés: egy közepes hagymát apróra vágva párolj üvegesre, adj hozzá paprikát, majd tedd rá a gombát (friss gombából pl. tuti más íze lesz), azt is pirítsd-puhítsd meg egy kicsit így az olajos hagymán, majd jöhet rá négy-öt kanál előre elkészített (konzerv) paradicsomos lecsó, vagy egy-két paprika és mondjuk három kanál paradicsomsűrítmény (ehelyett egy apróra vágott paradicsom jöhet szóba). Amikor így együtt vannak, esetleg érdemes megsózni (attól függően, hogy a hozzávalók mennyire voltak sósak), és egy kicsit főni hagyni. Miután minden hozzávaló kellően puha, belezúdítunk egy pohár tejfölt (lehet két dl főzőtejszín vagy egy natúr joghurt is), egy petrezselymes fűszerkockát vagy egy kis apróra vágott petrezselymet, így még pár percig főzzük, hogy a hozzávalók összeálljanak, végül pennével vagy más hasonló tésztával, esetleg krokettel tálaljuk.

A nehézség az vele, hogy mindenféle hozzávalót (fehérje-keményítő-szénhidrát) tartalmaz. Annyival lehet rajta segíteni, hogy kihagyod a gombát és akkor csak lecsós, a tejföl helyett pedig növényi tejfölt használsz (a szénhidrát és a keményítő mehet együtt).

eperturmix

Az eperturmixról nem nagyon van mit beszélni fenséges, léleksimogató, gyönyötű és ízletes lötty, elkészítésének azért több módját fel tudnánk sorolni persze a tej plusz eper verziótól a maximális ínyencségekig.

De most jöjjön az aktuális kedvencünk:
(2 adaghoz)
Fél liter tej
Egy doboz eperkonzerv (vagy fél kiló eper)
Egy doboz epres joghurt
Csipetnyi fahéj
Pár szem durvára vágott dió
Két kanál méz
Masírozzon mindez bele a botmixer edénykéjébe, kavarjuk meg vele, és amikor kész, töltsük egy-egy nagy pohárba. Egészséges, finom, megvidámító.
(maximalistáknak tejszínhabbal).

babsaláta

1 konzerv-babot (lé nélkül), egy konzerv-kukoricát, egy közepes, apróra vágott hagymát, néhány kanál paradicsomsűrítményt és ketchupot önts össze, szórd meg egy marék apróra vágott petrezselyemmel (szárított petrezselyem is jó, csak nem olyan intenzív az íze), egy kis oregánóval, bazsalikommal. Tegyél bele egy evőkanál ecetet, ízlés szerint sót, cukrot, és már kész is van. Ha gazdagabbra szeretnéd, jót tesz neki egy kis olajon pirított gomba is.

Húsevőknek sült sonkával, nem húsevőknek tükörtojással tálaljuk.

Pozsonyi kifli Budapesten

Mindennek megvan a története, így a pozsonyi kiflinek is.

Egyik éjjel együtt kommandóztunk Krisztával a városban, valamilyen színházi előadásról jöttünk éppen. Kriszta éhes lett (azóta is hálás vagyok érte) és berobogtunk valamilyen közértbe. Pozsonyi kiflit választott, ami csurig volt töltve gesztenyével és olyan finom volt, hogy ezért Norbi is feladná az update-et nyomban! Én korábban sohasem hallottam a kifli-társadalom eme képviselőjéről, de ezt az ízt akartam mééég, így következő hétvégén én is készítettem kiflit-pozsonyisat. Finom lett!
Alaprecept:

· 25 dkg liszt

· 2,5 dkg porcukor

· 10 dkg vaj

· 7 evőkanál tej

· 1 tasak instant vagy 5 dkg friss élesztő

· 1 tojássárgája


1. A lisztet és a porcukrot átszitáljuk, hozzáadjuk az élesztőt.

2. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojássárgáját és a porcukrot.

3. Az egészet összegyúrjuk. Ha összeállt, belegyúrunk egy csipet sót, majd fél óráig hűtőben pihentetjük.

4. Fél óra után kivesszük a masszát a hűtőből és minden jóval megtöltjük.

Töltelékek:

Gesztenyéses: 1 csomag gesztenyemasszát fellazítunk egy kevés tejjel/tejszínnel, vaníliacukorral, cukorral, rum aromával és teszünk bele néhány szem mazsolát.

Mákosos: 15 dkg cukrot 7 evőkanál vízben feltesszünk főni, beletesszünk 5 dkg mazsolát, reszelt narancshéjat. Ha felforr, ráöntjük a darált mákra (25 dkg), és jól összekeverjük.

Diósos: ugyanúgy, mint a mákosost

TIPP

-Fontos, hogy a tészta ne maradjon fél óránál tovább a hűtőben! Egyik alkalommal tovább hagytam a masszát és ennek köszönhetően olyan élesztős íze lett a már elkészült kiflinek, hogy nem lehetett elfogyasztani. Tehát órát csekkolni ajánlatos!











A répa mennybemenetele

Ha ijesztgetni akarod gasztronómiailag konzervatív vendégeidet, kínáld meg őket répás muffinnal, vagy mondd, hogy jöjjenek át egy délutáni teára, sütöttél egy kis répatortát :)

Persze az igazság az, mint már jó ideje tudjuk, hogy a répás sütemények igenigen fincsik tudnak lenni, pedig ki gondolná erről a jelentéktelennek tűnő leveszöldségről...

A velük való ismerkedés még a reform-korszakom legelejére tehető, amikor puszta kíváncsiságból terveztem kipróbálni a répatortát, majd jött ugye az egyesült királyság-béli vizit, ahol végleg beleszerettem. A varázslat, amit a répa tesz az, hogy könnyűvé és lédússá teszi a tésztát, és a dióval vagy magvakkal nagyon izgi párosítást alkot.
(A teljes igazsághoz tartozik, hogy rossz répatortát is ettem még nagyonrég egy barátnőmnél, aki bizonnyal félreolvasta a receptet és kocka alakú főtt répák voltak a tésztában).

Szóval, jött Jersey és a megvilágosodás, aztán pedig a Nagy Kipróbálás Korszaka.
Az első répatorta fergeteges lett. Narancsos mascarpone-krémmel a tetején. De annak a receptjét elvesztettem. Vagyis eltűnt a sok újságkivágás között.
Aztán jött a második répatorta, ami nem lett különösebben jó, nehézre sikerült.
Aztán jött egy harmadik, ez már elég jó ahhoz, hogy idetegyem:

4 egész tojás
1,5 bögre liszt
1 bögre étolaj
1,5 bögre cukor
2 csomag sütőpor

2 csomag vaníliás cukor
2 teáskanál fahéj
1 teáskanál só
1
0-15 dkg dió, mandula vagy mogyoró összetörve, esetleg darálva (darabosan jobb)
10 dkg mazsola (előzőleg beáztatva, mondjuk egy kis rumba)
50 dkg sárgarépa (kislyukú reszelőn lereszelve - egy egy kicsit macera, de megéri)

A lisztet, sót, fahéjat, sütőport összekeverjük. A tojásokat, olajat, cukrot, vaníliás cukrot összeturmixoljuk (vagy keverőgéppel jól összekeverjük). A lisztes és a tojásos keveréket fakanállal egybekeverjük. A masszába belekeverjük a diót, mazsolát és reszelt répát. Az egészet kiolajozott, morzsával kiszórt tortaformába öntjük.
175 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 50-55 percig sütjük. Akkor jó, ha a tetejét megnyomva rugalmasnak tűnik a tészta.

Aztán találtam egy hasonlót, mint az első szerelem, azóta azt ajánlgatom mindenkinek, de én magam még nem süttöttem meg (mindenesetre nem Philadelphia sajttal, hanem mascarponéval csinálnám).

Ha pedig nem akarod megsütni, csak megkóstolni, a városban a legfinomabbat a Cafe Factoryban, a Kiskőlevesben és a Corvinus egyetem új épületének büféjében lehet kapni.

Mindezekkel párhuzamosan pedig próbálgattam mindenféle répás muffin recepteket.
Ezek közül az alábbi lett a győztes:

2 bögre liszt,
2 teáskanál szódabikarbóna,
2 teáskanál fahéj
pici só
1/4 bögre kókuszreszelék
1/2 bögre darált diót v. mandula
1/2 bögre mazsola
1 és 1/4 bögre cukor (barnával jobb)

1 bögre olaj
3 egész tojás
1 csomag vaníliás cukor vagy vaníliarúd
2 db közepes reszelt répa

A lisztet, a szódabikarbónával, fahéjjal és pici sóval összekeverünk, majd beleteszünk a kókuszreszeléket, a darált diót v. mandulát a mazsolát.
Egy másik tálban jól kikeverünk: cukrot, olajat, tojást és vaniliás cukrot. A két anyagot összekeverjük és végül mehet bele a reszelt répa.

Fontos azért elmondani, hogy kis háztartásunk mérleghiánya szempontjából a bögrés receptek a preferáltak általában, valamint hogy én az olajjal készült muffinokat szeretem, továbbá a nagyon egyszerű volta is számít ennek a receptnek.
A kókuszreszelék nekem néha már túlzás, Klára szereti.

Ja igen: félkész állapotban is csúnya...