Tonhalas penne

A tonhalas penne tulajdonképpen öcsém által szivárgott a családba: evett valahol, elmesélte, aztán addig kísérleteztünk az elkészítésével, míg egészen fincsi lett a végeredmény.

1 kisebb fej hagymát apróra vágva piríts meg olivaolajon, amikor már üveges, akkor boríts rá egy doboz szendvics-tonhal-konzervet (az, amiben már eleve darabokban van a hal, nem kell pluszban összetörögetni) úgy, hogy annak előtte gondosan lecsöpögtetted a levét (minél kevesebb olaj maradjon benne, én ki szoktam egy szűrőn nyomkodni).
A halat is egy kicsit pirítgasd meg az olajos hagymán, kicsit megfűszerezve kakukkfűvel, esetleg kerülhet bele egy bazsalikomos fűszerkocska.
Amíg ez pirul, készítsd elő a besamell-mártást (ez az, aminek az arányait én pl soha nem találom el, de sebaj): kb. 4 dg vajat (1 nagy evőkanál) olvassz meg lassú tűzön és keverj bele 1,5 - 2 evőkanál lisztet. Ezt kevergesd szintén lassú tűzön fehéredésig, akkor öntsd föl lassacskán kevergetve 2,5 dl langyos tejjel (itt vigyázni kell, hogy össze ne csomósodjon). Sózd meg ízlés szerint, kerüljön bele egy csipet szerecsendió, majd főzd még addig, míg krémszerűvé sűrűsödik.
Ekkor öntsd rá a megpirított halra, majd még jöhet hozzá 1 kis doboz főzőtejszín (ez azt hiszem, 1,2 dl, de zacskós habtejszín is jó, és igazából annyit teszel hozzá, amennyire tejszínesre szeretnéd). Egy marék apróra vágott petrezselyem kimondottan jót tesz neki így a végén hozzáadva.
Összekeverve a kifőtt pennével, már tálalható is, de még finomabb, ha egy tűzálló tálban, reszelt sajttal a tetején egy kicsit megsütögeted tálalás előtt (ebben az esetben kicsit több szósz kell az adott mennyiségnyi tésztára, mert sülés közben felissza).

Botmixer

Szó esett róla tegnap, hogy a botmixer miért jobb, mint a többi és kicsi helyet foglal-e stb.

Hát most idetettem egy képet róla meg az összesféle kiegészítőjéről, de egyébként az alap működéshez maga a mixer is elég (a baloldali alacsonyabb edényke zöldség-gyümölcs aprításra, magok darabolására jó, a jobboldaliban megy könnyebb turmixolni. Habverő fejünk nekünk nincs hozzá (Anyunak van, de nem sokat használja).

Szóval ne feledjük, miért a legjobb konyhai gép a botmixer: mert egyike azon dolgoknak, amivel mindent meg lehet oldani (a másik kettő a ragasztópisztoly meg a szigetelőszalag).

Gomba bolondulásig

A gombás receptek kipróbálásakor mindigmindig eszembe jut az igazi és kalandos kárpátaljai gombaszedésünk Andi apukájával (meg persze az utána következő pucolásos rész is, amit már annyira nem élveztünk, de hősiesen végigcsináltunk), és az, hogy mennyivel igazibb íze volt azoknak a gombáknak, amit akkor ettünk nálatok ahhoz képes, ami errefelé kapható.
Mindenesetre a gombát szeretjük, és sokféle konyhai vidámságot lehet vele elkövetni.
Nézzünk most elsőre egy töltött gomba alapreceptet:
5-600 gramm sampinyon gombát megtisztítunk, a szárát kiszedjük és apróra vágjuk.
(Csakis az íze végett) megsütögetünk egy cseppnyi olajon két szelet apró kockákra vágott bacon szalonnát, majd hozzáadunk fél apróra vágott vöröshagymát meg a gombaszárakat, és ezeket is megpirítjuk egy kicsit. A töltelék alapja - mint a klasszikusoknál - a kifli/zsemle (2 db), amit vízbe áztatunk, aztán amikor már elég formálható, akkor kinyomkodjuk belőle a vizet, és hozzáadjuk a szalonna-hagyma-gombaszár egyveleghez. Ehhez jöjjön még két tojás, só, bors, majoránna, esetleg egy kis fokhagymasó és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyem.
A tölteléket belekanalazzuk a megtisztított gombafejekbe, egy kivajazott tűzálló tálra tesszük őket egymás mellé, megszórjuk reszelt sajttal és már mehetnek is a sütőbe.
Amíg sül, készíthetünk hozzá egy kis gombaszószt (a képen látható esetben egyszerű félkészen kapható gombamártást használtunk, amit csak forró vízzel kell megfőzni), amivel tálalás előtt körbelocsoljuk a gombákat. Köretnek természetesen salátát ajánlunk :)


Kb. ugyanennek az összeállításnak egy variációja a gombafasírt.
Elkészítjük a fenti töltelék-alapot azzal a különbséggel, hogy az összes gombát apróra vágjuk, megpirítjuk és belekeverjük többi hozzávalók közé. Majd kis fasírt-alakzatokat formálunk belőle, meghempergetjük zsemlemorzsában és egy kiolajozott tepsire helyezzük őket. A tetejüket is megkenhetjük olajjal, és megsütjük (ez klasszik olajban sütés egészségesebb alternatívája).

Újabb reggeli

Hmm. Az egészségeséletmód számunkra épp legaktuálisabb irányzatának szülötte ez az izé itt a képen: répa-alma-zabpehely-mazsola-kókusz.
Nem nagyon van mit regélni róla, esetleg olyanokat lehet elmondani, hogy nagyon egészséges, ha reggel valami rostokban gazdag dolgot eszünk, mert jót tesz az emésztésnek, és ez aztán csupa rost.
Azt már a vegyes gyümölcslék óta tudjuk, hogy az alma és a répa jó barátok, most itt van alkalmuk együtt tobzódni.
Nem beszélve arról, hogy ez a sokaknak bizonnyal merésznek tűnő összeállítás egy kis változatosságot, színt visz az egyszerű "gyümölcsöt reggelire" mozgalomba.

Szóval az almát és a répát lereszeljük (1:1 arányban kb) nagylyukú reszelőn, megszórjuk fejenként fél marék zabpehellyel meg egy-két tk kókuszreszelékkel, adhatunk hozzá egy kis mazsolát meg pár csepp citromlét. Összekeverjük, kicsit hagyjuk állni, hogy a zabpehely megpuhuljon. Kiadós és egészséges reggeli.

Fincsi Reggeli Kencék

Mármint nem az arcrakenhetős kencékre gondolunk (bár tudjuk, mostanában abban is elég jó vagy, Gabcsi, ugye...?), hanem a szendvicsfelvidító típusúakra.
Bevezetőnek annyit ezekhez, hogy többségüket a régiszépidőkben molnárszokásként azonosítottuk, és a két Molnár Család (Andócé és Krisztócé) a szendvicskrémek találkoztatása nyomán kölcsönös fejlesztésen ment át, ami csak jót tett mindkét félnek. Nosztalgikus C432-es vacsoráknak például elmaradhatatlan kelléke a halaskenő, de ne szaladjunk a dolgok elébe...

A képen körözött látható, amire eddigi összes tapasztalatom alapján az "ahány ház, annyi" - mondás maximálisan illik. Nálunk a következők kerülnek bele:
250 gramm túró
125 gramm teavaj
fél közepes hagyma vagy két szál újhagyma apróra vágva
kb. 1 ek mustár
kb. 1 tk gulyáskrém
csipetnyi kömény
fél csomag tömlős sajt (Szlovákiában kizárólag Bambino jöhet szóba)
kis só vagy vegeta (én a vegetát nem szeretem, ezért nálam só)

aztán van, aki a vaj helyett tejfölt tesz bele
és az igazán ínyencek még brindzát (juhtúrót) is.


A következő kedvenc a halaskenő (ő a mártonosságok közül a legkedvencebb, és a legtöbbet fejlődött az ott töltött idő alatt).
Szóval
1 tonhalkonzerv (szendvics-változatban is kapható, azt csak egy kicsit kell összetörni)
100 gramm vaj vagy 2-3 kanál margarin
2 kis puha háromszög-sajt
esetleg két szál újhagyma
1 ek mustár
só
néhány csepp citromlé
Friss uborkaszeletekkel tálaljuk


A tojásos kenő ritkább vendég volt, de szerettük.
3 főtt tojás apró lyukú reszelőn lereszelve
125 gramm vaj
fél tömlős sajt
1 ek mustár
1 tk gulyáskrém
csipetnyi só
fél hagyma apróra vágva


Ésvégül a töpörtyűs kenő:
Ennek az alapja a hentesnél dobozban kapható töpörtyűkrém
Mehet bele egy kis krémsajt és/vagy vaj
Kevés apróra vágott hagyma
1 ek mustár
gulyáskrém
Meg amit még szived szerint tennél (annyira rég ettem már, hogy el is felejtettem).


Az olyan hozzávalók, mint friss zöldfűszer, metélőhagyma, egy kanálnyi tejföl vagy némi reszelt sajt egyiket sem rontják el, de egyebekkel is lehet kísérletezni bátran!

boldogító banánkivi

Ez a papi annak a korszakomnak a szüleménye, amikor már untam a mindenreggeli gyümölcsevés egyformaságát, de elszántságom nem a csüggedés, hanem a kreativitás irányába mozdított.
Sőt, ebben az időben kaptam meg a régóta vágyott botmixert, ami szintén új távlatokat nyitott.
Meg egyebek is közrejátszottak, a lényeg, hogy azóta nagyon szeressük.

Szóval van ez a két gyümölcs, mindkettőből egy db per fő. Meghámozzuk, összedaraboljuk őket, megragadjuk a botmixert és azzal tetszőleges állagúra turmixoljuk, és már kész is.
Lehet bele tenni édesszájúaknak egy kanál mézet vagy néhány csepp citromlét vagy akár mindkettőt.
Nagy álmom, hogy egyszer lekvárt főzzek belőle.



sőt.
Nemsokára készülök kipróbálni az eper-banános verzióját.
Sőt, magozott szőlővel a szőlő-kivi is fincsi lehet vagy akár a banán-szőlő.

zabpelyhes keksz

Sokunk álma bizonyára, mint ahogy az enyém is, hogy majd amikor "felnőttek" leszünk és tényleg saját konyhánk lesz (figyelj, Gabcsi, te már közel vagy hozzá!), és teázni hívunk bárkit a barátok és egyéb üzletfelek közül, akkor amíg forr a víz, egy laza mozdulattal lekapjunk egy szépséges fémdobozt a szekrény tetejéről és elővegyünk belőle néhány egészséges kekszet vagy teasüteményt. Nekem legalábbis igen.
Efelé való úton honosodott meg a konyhában a csokis-zabpelyhes keksz.
ímhol egy alapverzió, és a recept továbbfejleszthető bármilyen aszalt gyümölccsel, magvakkal, és hasonlókkal.

15 dkg puha vaj
12 dkg barna cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg teljesőrlésű liszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, apróra vágva

A zabpelyhet, lisztet, szódabikarbónát, csokit és a fűszereket keverjük össze az egyik tálban,
a vajat a cukorral és a tojással turmixoljuk (keverjük) össze egy másik tálban,
majd az egészet gyúrjuk össze (én tettem bele egy evőkanálnyi rumot is az illata végett, de akár egy kis lekvárt is el tudok képzelni), hagyjuk kicsit pihenni.

Egy kivajazott tepsire formáljunk belőle kis tallérokat.
175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsül (amikor kivesszük, puha, de a levegőn hamar megkeményedik).
A bizonyos fent említett dobozban nagyon sokáig eláll, már ha marad belőle...