Valami kellemes, natúr izű édességre vágytam. Gondoltam hétvégén sütök egy túrótortát vagy gyömölcsös pitét.
Kriszta viszont beszólt-cheesecaket, cheesecaket!
Cheesecake? Vagyis sajtkrémtorta? Egyszer ettem egy fórumos találkozón, akkor is az egyik sráctól kuncsorogtam ki 1 villányit ’jóbarátokos’ nosztalgiázás ürügyén. Annyira emlékeztem, hogy finom volt. Meg natúr.
Így történt az, hogy vasárnap elkészült életem első cheesecake-je. Kriszta ajánlatára, aki a készítési folyamatból persze jól kimaradt, de legalább lelkesen bevállalta a részét a süti elpusztításából.
A szombati tapasztalatokról már írtam. Szerencsére ez nem vette el a kedvem attól, hogy vasárnap is fakanalat ragadjak....sőt! Bár szombat reggel még úgy indultam, hogy a cheesecake-esete-a-friss
Nem bántam meg.
Így a hétvégén készült-sikeresen- valami igazi édesség.
Előtte természetesen végeztem egy kis kutatást, elolvastam néhány oldalnyi index fórumot, meglestem Martha Stewart New York style cheesecake-jének videóját a készítésről, de végül chilli&vanilla receptjét vettem alapul.
Ahogy én készítettem:
A tésztához ledaráltam 1 csomag Győri Édes zabpelyhes kekszet (215 gr), adtam hozzá 2 kk fahéjat és hogy különlegesebbé tegyem-1 marék diós grillázst. Öntöttem hozzá 10 dk olvasztott vajat, egyneművé dolgoztam, majd egy kapcsos tortaformába nyomkodtam (aminek az alját előtte megvajaztam és sütőpapírral fedtem). 10 percre előmelegeített sütőbe tettem, majd hagytam kicsit kihülni.
Ezután elkészítettem a krémet: a házi sajtkrémet már korábban kivettem a hűtőből, mert azt olvastam, hogy hidegen nem lehet csomómentesre keverni; 1 óra szerencsére elég volt, hogy szobahőmérsékletűvé válljon. Közben kóstolgattam, és hát nohát olyan finom krémes izű lett, hogy muszáj volt lerohannom a boltba, hogy vegyek még 1 kg joghurtot, most abból a célból, hogy friss sajtot kapjak belőle 4 nap után (eredményről később írni fogok).
Vissza a krémhez: mivel a sajtkrém nem tett ki 70-80 dekát, adtam hozzá ½ kg zsírszegény natúr túrókrémet (Plusban lehet kapni egész jó minőségűt). A kettőt elkevertem, majd jöhettek a többi hozzávalók: 15 dk porcukor (én kevesebbet használtam, mert nem szeretem a túl édes ízeket), 1 citrom reszelt héja+1/2 leve, 1 dl tejföl, 2 tk keményítő, vanília aroma, 1 dl tejszín, 3 egész tojás (egyebként adagolva). Ezt mind alaposan kikavartam (folyékony masszát kell kapnod) és a tésztára öntöttem.
(így nézett ki sütés előtt)
A víz elvileg azért kell, hogy ne égjen meg a széle és a közepén ne repedezzen be, bár ha nem elég jó a szigetelés, befolyhat a tepsibe és eláztathatja a tésztát. Igen, macerás dolog, de én azért bepróbáékoztam ezzel a technikával. A gond csak az volt, hogy azzal nem számoltam-a dió grillázs karamellja enged a kérmia folyamatoknak és újból felbomlik. Tyű, de ideges lettem, amikor megláttam, hogy a víz ugyan nem folyt be, de a grillázs miatt teljesen elázott a kekszréteg. Sajnos ezt már nem tudtam korrigálni, ráadásul kicsit édesebb is lett a kelleténél, de ez mellékes ahhoz képest, hogy maga a sajtkrémes-réteg nem repedt meg, nem esett össze, szép fehér színű lett és krémesen kellemes ízű (azért a túrókrém érezhető rajta, ezért legközelebb csak sajtkrémet és mascarponé-t fogok használni). Pár óra hűtős pihenés után pedig igazán nagyon ütős!
Nem fogok minden nap készíteni, mert nagyon időigényes, de érdemes a barátomnak lenned, mert lehet, hogy egyszer ezzel leplek meg. Légy készen! :)
Epilógus
Azért a vasárnap nem csak a cheesecake-ről szólt, bár természetesen ő vitte a főfődíjat...de míg sült a sajttorta, összedobtam
-1 adag cukkinifőzeléket (most nem felejtettem ki belőle a citromot, és rájöttem-citromosan sokkal de sokkal finomabb)
-1 tepsi francia burgonyát (erről ugyan nem készült kép, de finomra sikeredett: új burgonya felkarikázva, kivajazott kerámiába, só/bors/egész szemű rozmaringgal fűszerezve, majd tejszínben és fehér borban párolva és sütve. koktél paradicsommal ma nagyon finom volt)
-tejszínes meggykrémlevest (friss meggyből-valami mennyei volt. szintén ma ebédre. meg Krisztának vacsorára)
Az úgy történt, hogy Krisztának volt egy vagány kijelentése-elege van a főzőcskézésből, mert túl sok időt vesz igénybe, ráérünk még háziasszonyoskodni meg alkotni ha majd férjhez megyünk és lesz saját családunk!
Mivel azon a 7végén megint sokat konyháskodtam (inklúding 2x takarítás & soksok mosogatás), meg utána számoltam időben/pénzben, hogy mibe is került ez nekem...szóval lelkesen csatlakoztam az indítványhoz.
Igen, sarokba a köténnyel.
Igen, lakat a konyhára.
Igen, nincs több bolti várakozás.
..persze nekem könnyű dolgom volt. Annyit főztem a 7végén, hogy egész hétre elegendő ebéd-vacsora-minden spájzolódott a hűtőben, nem is voltam rákényszerülve, hogy konyhát lássak.
ÁmDE....már kedd után viszketni kezdett a kezem. Plusz napi rutinnal lestem a kedvenc blogjaimat és facsarodott a szívem, hogy eztisaztis kipróbálnám...de a fogadalom, a paktum!! Csak nem szeghetem meg...vagy mégis?
Csütörtökön feladtam az ’önmarcangolást’.
Bevallom: Sütő Klára vagyok. És főzés-addiktíviában szenvedek, amolyan gasztronauta módon (ez is csak egy korszak-nyugtatgatom magam).
Össze is gyűjtöttem sebtében 6-7 ötletet, amelyeknek a nagy része részben, kisebbnagyobb kudarcokkal és tanulságokkal megvalósult.
Szombaton úgy indultam, hogy képviselőfánkot akarok készíteni. A tészta pofon egyszerűnek tűnt, ezért bátran belevágtam. Közben hasznosítani akartam a régebbi zöldségféléket, ezért párhuzamosan elkezdtem egy adag zöldséges lazagne-t és a furcsának hangzó lilahagyma lekvárhoz is megtisztítottam a hagymákat.
Nos, ha értékelést kellene készítenem ezzel a 7végével kapcs, akkor egyértelműen a szombati nap nem a fakanál csillagkép hatáskörében tartózkodott, mert a képviselőfánk tésztája úgy, ahogy kell-összeesett, lapos kis csomók lettek belőle (azért ezt nem nevezem teljesen kudarcnak, mert a sütőnk tökéletlensége nem az én hibám). A zöldséges lazzagne-nál pedig túl sok besamelt tettem a zöldséges ragúhoz, amitől kicsit nehézkessé vált.
Elkészítés:
4 fej lilahagymát karikára vágtam, 2 evőkanál mézben kicsit karamellizáltam, sóztam/borsoztam, majd hozzá öntöttem 1-2 dl száraz fehérbort és 2 ek balzsamecetet. Ezután csak puhára kellett párolni/sütni (ha a hozzáadott bor kevés, lehet még pótolni), frissen sült húsokhoz nagyon jól illik köretként.
’Kísérleti konyha tapasztalatok’ címszóval is kezdhettem volna ezt a bejegyzés, mert a töltött paprika intuitív feladatnak bizonyult. Ezzel kapcsolatban volt már néhány szösszenetnyi próbálkozásom: először a jól ismert magyarosh rizzsel töltött-paradicsomlébe fullasztott verzió (amin annyit korrigáltam, hogy hús helyett gombát raktam bele, a rizst pedig brutálisan befűszereztem zöldfélékkel....sajnos a paradicsomlé mindent hatástalanított). Aztán következő alkalommal a parlagon heverő paprikáimat félbe vágtam és riccottával meg miegymással töltöttem (messze elkerülve a kaprot, mert az nem szeretem)..a sonkás-gombás verzió elég jó lett, de a tuti befutó egyértelműen a camembertes-zöld olivabogyós volt. Talán azért, mert egy ideje nagyon rá vagyok kattanva a zöld olívára...vagy azért, mert rájöttem-imááádom a camembertet sütve. Ideje volt, hogy ez a kettő párosuljon.
Tegnap megint paprikás hangulatban voltam. Tudniillik volt egy fél adag leveles tésztám, amit erre szerettem volna felhasználni, de végül vettem egy fél kiló zsírszegény túrót és túrós-barackos hajókat gyártottam. Mivel elég volt a fele, a másikból töltött paprikát készítettem (persze ez az akció már rég el volt tervezve, mert az üveg olíva már a hűtőben várakozott).
Az olívás túrókrémet úgy készítem, hogy mondjuk 10-15 dk túróba keverek egy kevés sót és frissen őrölt borsot, 1-2 ek mustárt, kevés bazsalikomecetet és 8-10 szem olívabogyót. Belesimítom a félbe vágott és kimagozott paprikába és szeletelek rá camembert sajtot (a túrókrémet nem kell púposan rakni, mert akkor a sajt lefolyik róla). Biztosan lehet még fokozni az ízélményt, de nekem ennyi is elég, hogy levegyen a lábamról!
Ki akartam próbálni egy új variációt is, ezért készítettem egy pestósat is: összekevertem 2-3 kanál túrót a megmaradt kevéske pestómmal, szórtam bele bazsalikomot, majd szeleteltem rá néhány szelet paradicsomot és ementáli sajtot.
Mint utólag kiderült, a pestós változat nem tudott felnőni a feladathoz. Nem ízlett, hiába képzeltem azt, hogy fincsi lehet.
De az olívás..a maga egyszerű nemességében újra elvarázsolt.
Plusz, felírok 6000 piros pontot a margójára, mert a nagy hőségre való tekintettel ma hidegen ettem, egyenese a hűtőből..és nagyon finom és frissítő volt úgyis. Könnyű nyári ebéd vagy akármi. Bármikor.
Több blogtársam (hm, olyan jó leírni ezt a szót) szokott közzé tenni éttermekről szóló kritikát vagy éppen dicshimnuszt. Ezeket mindig kiváncsian olvasom, bár tisztában vagyok vele, hogy soha nem fogom kipróbálni a helyeket. Nem szoktam étterembe, vagy „jó helyekre” járni, mivel nem nagyon van rá lehetőségem.
Utóbbi időben mégis összejött 2 alkalom. Nem akarok felvágni azzal, hogy írok róluk néhány mondatot, mert
..DE mind a 2 helyen igyekeztem különleges összeállítást választani, ami által új dolgokat fedeztem fel, és egy régi kis vágyam is teljesült.
No Uno-Giuseppe Pizzéria Vác
Céges partynkat Vácot tartottuk, ahol először elmentünk gokartozni, majd a helyi best-ever pizzériában telepedtünk le egy késői vacsorára. Kollégám nagy pizza-fan, ő ajánlotta a helyet-azzal a címszóval, hogy itt sütik az ország legjobb pizzáját. Fel is keltette a kiváncsiságomat, ennek ellenére mégis mást választottam....mert képzeljétek, itt lehetett enni cipós levest!!! Huhú, ezt már régóta ki akartam próbálni, és habár vaciláltam a francia hagymakrém és a füstölt sajtos levesek között, végül az utóbbi mellett döntöttem...és ó, milyen jó választás volt! Mert a kalapjára már eleve rápirítottak egy nagy adag füstölt sajtot, ami ropogott, nyúlott, esett szét-de kit érdekelt, amikor lehett vele akár tócsni is! Külön plusz pont, hogy maga a cipó barnás jellegű volt (hja, leszoktunk a fehér kenyérről), ropogós kéreggel amiben kellemes, sok-sok füstölt sajttal megszórt krémes lé leledzett!
Szerintem a cipós leves hatalmas találmány, mert a leves után szépen be lehet gyűrni a cipót is, ami önmagában teljesen laktatós.
Az én levesemnek is ez lett majdnem a sorsa, de hagyni akartam egy kis helyett a húsnak is, ezért fájón elbúcsúztam a morzsáktól.
Főétel téren valami különlegeset kerestem és a barackkal és rokfort sajttal töltött csirkemell valahogy izgalmasnak és szokatlannak hangzott (azóta persze Ízbolygó révén is tudom, hogy a barack-kéksajt kombó nagyon szép párost alkot). Mellé kértem még egy adag friss salátát.
Az étel finom volt, bár el tudtam volna viselni valamivel több barackot is, de így is nagyon tetszetős volt, sőt, a hatalmas adag/vagy a cipós leves miatt, a felét be kellett csomagoltatnom.
No Due-Móló Étterem Berettyóújfalu
Ez most 7végén történt, ezért a Móló étteremről lelkesebben tudok írni, mert friss az élmény.
Berettyóújfaluba úgy kerültem le, hogy az egyik barátnőm meghívott néhányunkat a Múzeumok Éjszakájára-aminek ő volt az egyik fő szervezője. 2-en vállalkoztunk a túrára, és hamár egyszer leutazunk olyan messze vidékre, maradtunk is 1 éjszakát.
Mivel a programon nem volt sok időnk csajosan csevegni, megbeszéltünk egy másnapi ebédet szállásunk éttermébe-ez volna a Móló étterem.
Nem szeretek semmit kidobni, a maximális felhasználás híve vagyok. Sajnos ennek és a vásárlási szokásaimnak az a hátránya, hogy „korszakokat” élünk. Mert pl. ha túl sok cukkinit veszek, akkor minden a cukkosról szól, hogy elfogyjon...vagy a házilag készült pesto-ról, hogy ne menjen tönkre.
Másik eset az, amikor megveszek valamit, nem tudom egyszerre elhasználni, de hogy ne menjen kárba, kitalálok hozzá valamilyen receptet-amihez általában szükséges egyéb hozzávaló is-ami szintén nem használódik el egyszerre stbstb...így jön létre az én 22-es csapdám. Mindig van valami maradék a hűtőben, amit sajnálok eltékozolni, ez viszont arra jó, hogy aktívan tartsa a kreativitásomat.
Jelen esetben maradt egy fél adag tejszínes pesto-m. Nem volt kedvem tésztát főzni hozzá, ezért elhatároztam, hogy rétesbe rakom..úgyis régóta foglalkoztatot a nem-édes-rétes téma, itt volt az ideje a tesztelésnek.
(*édesek közül eddig a tuti befutó: rumos-mézes-meggyes, ananászos-vaníliás-túrós).
Ehhez persze vennem kellett levelestésztát (azért nem a rétes lap mellett döntöttem, mert Ízbolygónál láttam zöldséges rétes variációkat mindkét tészta-megoldásban, és a leveles-kép szimpatikusabb volt) és még szerettem volna parmezánt is-mert ugye a pestohoz az illik leginkább, de azt sajnos (szerencsére?) nem kaptam. Csirkemell (1/2), sárgarépa (2 db) volt otthon, úgyhogy ezt a kört viszonylag kevésből megúsztam...és az elkészítése is nagyon egyszerű.
Kevés olívaolajon szépen átsütöttem a kockára vágott, sóval és frissen őrölt borssal fűszerezett csirkemellet. Hozzáadtam a fél adag tejszínes pestot és az előzőleg puhára főzőtt/felkarikázott sárgarépát. Átrottyantottam, majd félre tettem hűlni.
Eközben elővettem a leveles tésztát (Tante Fanny a legjobb, de az kevés helyen fellelhető), és a felét kamikáze módszerrel kinyújtottam (ami azt jelenti, hogy mivel se nyújtódeszkám, se nyújtófám nincs, alternatív megoldást kellett keresnem a művelethez. találtam.). Ráraktam a csirkés tölteléket...majd jött volna a parmezán. Helyette ementálit szórtam rá, mert úgy éreztem, valami sajtos azért kerüljön bele.
Ezután feltekertem a lapot, megkentem kevés vízzel, majd megszórtam szezámmaggal és mehetett is a sütőbe.
Az eredmény kellemes, pikáns, különleges rétes lett, bár azt hiszem, ezt is fogom még fejleszteni (parmezánnal, vagy tööööööb sajttal, más zöldségekkel stb.).
Ja, és 6 szelet lett belőle, ami 2 főnek tökéletesen elég ebédre valamilyen saláta körettel, vagy reggelire, uzsonnára.
Mmm...mennyi minden mennyeit lehet -m- betűvel kezdődő szóval kifejezni, mondani, láttatni, főzni. Főleg, ha ezt az M-powert triplázzuk!
Mézes csirkével volt már egy próbálkozásom, tavaly karácsony előtt a már hagymánnyá vált ünnepi vacsoránkon. A menü alap gerince ugyanaz szokott lenni-egészben sült csirke-variációk, francia & friss saláta, desszertnek pedig muffin vagy rétesek.
Mivel a hús hagyományos paprikás fűszerezését ’untam’ kicsit, az alkalommal kipróbáltam a fokhagymás-citromos és a mézes változatokat és azt kell mondjam-a mézes maradandóbb élményt nyújtott. Sőt, Marcsi barátnőnk nagyon szűkszavú barátja a következő üzenetet hagyta vendégkönyvünkben: „köszönöm a mézelt csirkét”.
Ez volt az első fejezet.
Következő lépésként Kriszta hozott egy könnyfakasztó (vagyis amikor elolvastuk, már akkor könnyezni kezdtünk a gyönyörűségtől) ’mézes csirke körte salátával’ receptet. Hónapokon keresztül igérgettük, hogy bizony hamarosan kipróbáljuk.
Közben elfogyott a mézünk a téli hidegben (szerencsére anyukámtól kaptunk utánpótlást, házi főzésű gyermekláncfűveset), elmúlt a tavasz is, de a recept csak váratott magára....és még fog is egy darabig, mert amikor tegnap elő akartam szedni hirtelen támadt gasztro-lendületemben, nem találtam sehol. Ójaj.
Megint nem estem kétségbe, inkább összeállítottam egy új variációt, így született meg a
Mézes-Mogyorós csirke, Mangó-barack salátával.
Látjátok, tripla M.
Az M-powerrel kapcsolatban még annyit, hogy férfiúi csábítás terén szintén van egy 3-as M-kombóm, ami eddig boszorkányosan bevállt minden alanyon.
Megsúgom: egy kellemes Masszázs, frissen főzött Madártej és egy Mese az ágyban hehe (természetesen Lázár Ervin).
Próbáljátok ki ezt, vagy a receptet, szerintem mind a kettő által menthetetlenül, Mennyei Magasságba reülhettek szeretteitek előtt. ;)
Elkészítés:
Vágj kockára egy nagyobb csirkemellet, majd sóval, frissen őrült borssal enyhén fűszerezd. Dobd rá kevés olívaolajra és alaposan süsd át. Közben, a seprenyő egy kis zugában piríts meg 1 marék mogyorót. Ha mind a 2 összetevő kellemes piros színt kapott, keverd össze és adj hozzá 1-2 kanál mézet, forgasd át néhányszor és mehet is a salátára. Még melegében.
Saláta: jégsaláta/mangó/barack kockára vágva, joghurrtal leöntve (ami annyira jól sikerült, hogy úgy érzem, a zöldség-gyümölcs kombóval érdemes foglalkozni és variálni).
TIPP
A mézes csirkét nem jó hűtőben tárolni, mert elveszti kellemes, édeskés ízét. Ezért lehetőleg csak annyit készíts, amit rögtön el tudtok fogyasztani.
Ráadásként még 1 kép, más szemszögből:
Elhatároztuk Krisztával, hogy nyaralni fogunk. Méghozzá Firenzében.
Ez mind szép és örömteli, csakhogy augusztus oooolyan messze van, vágyódó szívünkön nehéz uralkodni a szürke mindennapokban. Enyhülést csak az olyan boros-beszélgetős esték hoznak, amikor nagynősen megidézzük az olaszos hangulatot, esetleg olaszosat is eszünk.
Erre a tortino receptre most találtam rá (ami amolyan olasz pikáns piteféle), alakítottam saját ízlésem/hozzávalóim szerint, izgultam a végeredmény miatt, de kiállta a próbát! Sőt, legközelebb, ha nem felejtem el a sajtot, még finomabb lehet…
Vattudu:
A hagymát apróra vágtam és kevés olivaolajon 15 perc alatt aranybarnára sütöttem, majd rádobáltam a karikára vágott sárgarépát és ezt is pirítottam pár percig. Végül hozzáadtam a kockára vágott cukkinit és a gombát és addig pirítottam, míg a zöldségek meg nem puhultak. Fűszereztem sóval/frissen őrült borssal. Eközben felvertem 5 tojást, hozzáadtam 2 ek olajat, 4 ek balzsamecetet, 2 dl tejszínt (még jött volna hozzá kb 5 dk reszelt sajt, ha el nem felejtem), apróra vágott petrezselymet (elhagyható). Összeöntöm a zöldséges keverékkel, megszórom néhány deka reszelt sajttal (parmezán, ha lehet) majd kivajazott kerámia tálban, alufóliával lefedve elkezdem sütni. Ha megszilárdult a massza, leveszem a fóliát, és pirosra sütöm! Köretként húsok mellé vagy egytálételként is megállja a helyét (ebben az esetben lehet dúsítani sonkával).
Sok gasztro-blogot olvasok, ezért sok olyan dologgal találkozom, amivel korábban soha és sehol.
Ilyen volt a clafoutis is (ejtsd: klafuti), amit az utóbbi időben sok házi istennő tett közzé a blogján.
Ez egy könnyű, francia édesség (itthon tejes pite néven ismert), minimum alapanyagból nagyon hamar elkészíthető, nagyon finom és meggyőződésem, hogy kalória-barát is.
Alaprecept:
Olvaszd meg a vajat, majd keverd bele a cukrot, lisztet, tojást, tejet, vanília aromát és fahéjat (érzés szerint). Egy kivajazott tepsibe vágj apróra gyümölcsöt (barack, szilva, cseresznye-magosan stb.), majd öntsd rá a masszát. Tetejére szórhatsz szeletelt mandulát, mogyorót vagy mazsolát. Ezután irány a sütőbe és süsd addig, amíg kellemes pirulós színt nem kap és nem ’remeg’.
Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható, bár kétlem, hogy kitart addig, mert nagyon könnyed kis desszert, eteti magát.
Mivel egyetlen kerámia edényünk éppen foglalt volt a nagy combo-gasztro akció miatt, ezért én muffin formában sütöttem meg a pitécskéket. Nagyon helyesek lettek!
Sütés előtt és után:
Még maradt 1 cukkosom. És szeretem a főzeléket. Sőt, receptet is találtam hozzá. Naná, hogy kipróbáltam!
Nagylyukú reszelőn lereszeltem a cukkínit. Közben olívaolajon kevés hagymát átpirítottam. Ezután bele raktam a cukkost egy kevés só/frissen őrölt bors társaságában, egy fél citrom levével bolondítva. Puhára főztem, majd tejszínnel behabarintottam. Aztán nagyokat hümmögtem, mert frissítő, újdonságos főzeléket kaptam, egy újabb világ tárult ki előttem!
TIPP
Mivel nem szeretem a kaprot, ezért én azt petrezselyemmel helyettesítettem, de alapban a cukkíni főzelék a tökfőzelékhez hasonló, tehát kapor-barátok inkább azzal fűszerezzék.
Jujdejóóóó, ujjong a szívem, vééégre cukkíni-szezon! Persze örülünk az epernek és a cseresznyének is, de zöldség-kategóriában üdítő érzés az, hogy van valami, ami most a felébe kerül. Ráadásul finom is. Meg sok féle képen lehet variálni-bár ezt mostanában kezdjük csak igazán felfedezni.
No, ez volt a pihenés helye, vágjunk bele a főzésbe!
Ez nagy mennyiség.
Főleg, hogy ketten vagyunk.
Főleg, hogy Krisztára nem is kell igazán főzni.
Főleg, hogy nem szeretek semmit sem kidobni.
Azért nem estem kétségbe, meglestem kedvenc gasztro-bloggomat (itt) és olyan recepteket találtam, amire beindult a fantáziám. Volt egy pár szabad órám, így fél hétre bespájzoltam.
No 1-Töltött gomba
1 közepes cukkíni
6-7 db nagyobb gomba
1 dl tejszín
Hagyma
Camembert vagy feta sajt
Nagylyukú reszelőn cukkínit lereszel. Serpenyőbe kevés olívaolaj, azon hagymát megpírít, bele a cukkíni és a gomba szára, fűszerezés /só-bors/ és puhára főzés. Kevés fokhagymát bele pattint (ha nincs friss fokhagyma, a por is megfelelő), majd tejszínnel áthabarint. Végén apróra vágott petrezselyemmel ízesít. Gombát kicsumáz, bele a cukkíni, tetejére 1 szelet camembert vagy feta sajt. Sütőben 30 percig közepesen lángon átsüt (a sajt kellemes elolvad rajta, a gomba megpuhul és összeérik a töltelékkel).
Remélem ízleni fog!
Így esett, hogy amikor Marcsi bejelentkezett Gabi-esküvői-fényképnézős estére, Kriszta kitalálta, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy összecsapjunk egy ordináré vacsorát, hogy majd a morzsákon merengve beszélgessünk, nosztalgiázzunk, mint a vagány felnőtt nők. A főétel megvolt (zöldséges lasagne..de erről bővebben Kriszta) no de stílusosak akartunk lenni, ezért a leves is dukált. Vaciláltunk a jól bevált-és-közkedvelt brokkolikrémleves, spárga/vagy/krumpli variációkon, aztán körül néztünk a spejzban (hohóó, van még otthoni fehér/száraz Molnár-nedű) és.....borkrémlevest csináltunk, néhány receptet összeolvasztva, uprgrade-elve és új irányokat kifejlesztve.
A pontos receptet nehéz leírni, mert csak úgy érzésre öntöttünk/kavartunk, de ami biztos:
Kevés vízben feltettük forralni a szegfűszeget, a fahéjat és a gyömbért.
Hozzáadtuk a bort, leszűrtük, majd 2 kanál mézzel együtt újra felforraltuk.
Tejszínbe bele kevertünk 1 kanál étkezési keményítőt és vanília aromát, majd ezzel a masszával besűrítettük a boros alapot.
Levesbetétként barna cukorban karamelizáltunk 1-1 marék durvára vágott diót és mogyorót. Csodás volt, ahogy a meleg levesben elkezdett leolvadni róla a külső, karamelles réteg, ezzel is ízesítve/finomítva.
Előljáróban annyit, hogy az étterem nevével-Találka-hosszas borozgatás után sem tudtunk megbarátkozni, de nem akartunk helyválogatós lenni, meg ugye a Chokito óta tudjuk, hogy a ronda&finom kombo igenis működőképes. Ez esetben is, mert –hogy stílusosan fejezzem ki magam-a „konyhájuk” remek volt.
Erről az esküvő előtti napon győződtünk meg először, amikor a dekoráció nagy részét szétszórva pihenés és feltöltődés gyanánt megvacsoráztattak. Osztrákos menüt kaptunk, óriási bécsi szelet, saláta, rostélyos krumpli. Jöttünk és mindent megettünk, nyelvünkkel elégedetten csettintgettünk és szép kilátásokkal tekintettünk előre a következő, bőségesebb napra!
Aztán szombaton tényleg igazi dínomdánomban volt részünk!
6 körül érkeztünk az étterembe, ahol olyan stílusosan voltak megterítve az sztalok, hogy 1 percig némaságban csodáltuk...
Hideg tál (rántott hús, fasírt, töltött hús, töltött csirkemell, 2 fajta sonka), saláták (francia és több fajta savanyúság) és sütemény-ez volt a nyitány, plusz a gusztusosan megrakott gyümölcs-tornyok (narancs, banán, mandarin, aszalt szilva).
*Utóbbihoz megjegyzésként-nálunk, Kárpátalján nem szokás gyümölcsöt tenni ételként az asztalra. Ez nem olyan régi, ámde dícséretes szokás.
8 körül érkeztek az izmosabb fogások, majd ezután szinte óránként valami frissen főtt:
tyúkhúsleves gazdagon
tejfölös krumpli csibe-részekkel
válogatós: csiga vagy knédli szintén 2 feltéttel-gombás vagy tejfölös sertéskarajos
mennyasszonyit torta (mert ennek külön, státuszértékű helye van)
töltött káposzta (ez éjfél után)
Anyai örökségem volt - eddig kevés tapasztalatból csak mítoszként lebegve a konyhában -, hogy túrógombócot marha nehéz főzni, mert az ember nem tudja eltalálni, hogy hol van az a sűrűség, ahol még eléggé a túró van túlsúlyvan a grízzel szemben, azonban már elég sok a gríz ahhoz, hogy az alkotás egyben maradjon és ne főjön szét...