An unforgettable city break in Paris!

I have wanted to go back to Paris since last year, when we've spent 1.5 days there during our honeymoon. Somehow, I felt that I had left a piece of my heart in this magical city, so it's only fair to go and get it back! :):):)

We have had a very tough year financially, so I thought we won't be able to afford such a trip this year. You can imagine how shocked,surprised and delighted I was to get an e-mail from Condorde Hotels HQ - to say that I had won a two nights stay at the luxurious five star Hotel de Crillon in Paris, including breakfast, a bottle of champagne and dinner on one of the evenings included. Wooow! It was an amazing feeling and I couldn't wait to go-go-go-go to Paris!

Well, this week it all happened, in such a way that I couldn't have dreamt for a better trip. :) We started our jouney on Wednesday, and travelled with Eurostar to Paris. It was a very comfortable journey, and I was truely amazed how quickly it got us into the center of the city; a really conveninent and sress free route from London to Europe.

At around 2pm we arrived to the hotel, some three hours after leaving London. Being a little earlier than planned we had to wait an hour for our room, as check in starts at 3pm, but it was well worth it! The suite was spectacular, with a view to the Eiffel tower, a spacious living area, lovely bedroom and massive luxury bathroom! I was truly amazed, especially with a fruit bowl on the table and a nice gift from the hotel of a scented candle.

As we wanted to make the most of our time in Paris, we quickly got changed, and went out to discover the Montmarte district of "old" City. This is a great artistic area, with sweet little restaurant, shops and historic sites. Also, the beautiful cathedral of Sacre de Coeur which is a real must see! :) We had a long wander through the atmospheric streets and then had supper in a very touristy spot, though we were pleasantly pleased with the quality of the food. :)



The next day we thought that we would take in some more tourist spots and a little culture! First visiting the famous Musee D'Orsay impressionist museum before going on to the Eiffel tower. The plan was - we go to the top of the tower to enjoy the fantastic view of Paris. I was confident and brave...until we got into the lifts...I suffer from vertigo, so had the most horrifying few minutes of my life...

But I think looking back at the photos, it was worth to go to the very top, even if it was really scary..!



Later that day, champagne before dinner - a serious French affair! The French really know how to serve champagne too! I was amazed when the waiter arrived with a tray of pettit fours, neat thin glasses with fresh strawberries in them and the wonderful taste of the expensive pink fizz. Magnifique! :)

Then off for supper at the famous l'Obe restaurant inside the Hotel Crillon as part of our prize! As a foodie, I was really looking forward to it, and did my best to dress up suitably for the occasion! Well, the chef didn't disappoint!!!!

As a starter, we had carrot & orange cream soup, sprinkled with pistachio! It was followed with a light white fish starter, acompanied with the most wonderful white wine I have ever tasted :) I really wish I had written down the name of the wine; but doubt it's available in the UK! As a main course, we had roasted lamb chops (pink in the middle, yum) accompanied by a fruity red claret (again - a top wine). For dessert we picked a lovely double chocolate cake and freshly made, light and so beautifully fluffy mille fuille - absolutely worth the 1000 calories it undoubtably contained! Coffee and chocolates rounded off the meal, leaving us feeling really pleasantly full.

Before setting off for home on our last day, we took a pleasant stroll through the Trullerie gardens around Louvre, and enjoyed a sunny but breezy last few hours in Paris.



Ahhhh, such sweet memories! I am a really lucky person to have experienced such a fantastic journey!!! Now, I just need to find another way to go back to Paris again - soon! :)


This blog post is an entry in the Travelizer competition! :)

Hagyományos, karácsonyi szépségek

Karácsony, úgy hiszem, a konyhában minden háztartásban csupa hagyománnyal, évszázadok óta öröklődő titkos receptúrákkal érkezik. Számomra - épp az idén állapítottam meg magamban - a mi karácsonyi asztalunk legszentebb és legfinomabb darabja a "Pusztakalács". Nagymamám is, Anyu is évente kétszer süti - Nagypénteken és Karácsony böjtjén (dec 24.). Gyönyörűséges és kifinomultan egyszerű kelt tésztából készült fonott kalács tele mazsolával. Anyu fejlesztése a cukros-citromos máz, amit még melegében a tetejére ken, ezen kívül szigorúan tilos változtatni a recepten.
A másik szent étel természetesen a bejgli. Mindkettő akkor a legjobb, amikor már a végét járják és a boldogságos ünnep-utó reggelik alkalmával spórolni kell velük. Mmmm...
A receptek természetesen titkosak, a csak néhány - egyébként tavaly készült - képet illesztek be.

Rumos-csokoládés szilva-szeder LEKVÁR

Másik nagy álmom a "saját készítésű kekszet tartani pléhdobozban" dolog mellett az elképesztő összeállítású saját vegyeslekvárok készítése. Majd ha nagy leszek és háziasszony.
Nos ennek az előszele is megérkezett hála az égnek nemrégiben.
Józsi bácsi, a szeretett balatoni rokon kertjében volt egy óriási feketeszeder-bokor. Boldogságos gyerekkori nyaralások idején minden látogatás azzal indult, hogy az üdvözlő puszi után, mint a nyíl, rohantam a kert végébe a kőfal mellé, hogy lelegeljem a tegnap óta beért csodaszép szemeket.
Aztán egyszer megkíséreltünk eme indás növényből telepíteni kicsit közelebbre is, a nagymama kertjébe. És láss csodát, kb. három év után ezen is megtermettek éppoly nagy és éppoly gyönyörű, hiperszuper egészséges szederszemek.
És ez a gyümölcs épp elég nemes ahhoz (sőt), hogy az első sajátkészítésű intuitív lekvár alanya legyen.

A recept pedig a következő:

Szedd le a héten beérett termést (nálunk ez kb egy kiló lett),
nézz körül, mi más gyümölcs van még a közelben (nálunk ez a múlt heti gombócból kimaradt szilva volt),
Mosd meg és darabold fel a gyümölcsöket (a szilvát én minél kisebbre, hogy gyorsabban megfőjön, a szedret elég kétfelé),
És készíts elő kb. a gyümölcs harmadányi kristálycukrot, néhány rúd fahéjat, rumot (vagy más alkoholt, ami épp otthon van), és bármi egyéb fűszer, amiről úgy gondolod, hogy különleges ízt adhat neki. És persze egy-két tábla csokit, az nem rontja el :)

Mivel nálunk a szilva elég kemény volt, előfőztem kb. húsz percig, 3 kanál cukor, két rúd fahéj és egy pici víz társaságában, aztán amikor már megpuhult egy kicsit, botmixerrel kicsit összeturmixoltam. Ekkor zúdult hozzá a szeder, a többi cukor, még egy rúd fahéj, és főztem kb. további 40 percet (jó nagy lábasban érdemes, hogy minél nagyobb felületen melegedjen, és addig főzzük, amíg egységes, de még folyékony massza lesz - a szeder kihűlve egészen meg tud keményedni).
Amikor késznek ítélte a szakértői bizottság is (Anyu), akkor lezártam alatta a tüzet, és - figyelem, fontos lépés jön - beleöntöttem még kb. egy deci rumot (azért most, hogy ne főjön ki az íze) és beledaraboltam kb. 15 dkg sokszázalékos csokoládét (mivel még nagyon forró a lekvár ilyenkor, az szépen elolvad, de ha marad benne néhány darabos csoki is, az csak még jobb).

Kb. négy kis üveg lett belőle.
További kísérletezés a szőlő-körte keverékkel várható, valamikor az ősz vége felé.

Krémes sajtgolyók

No, tessék, elkészült végre a házi készítésű sajt, aminek a receptjét itt találtam és itt ejtettem először szót róla.
Először 1 adag sajtkrémet hoztam össze, amit a cheesecake-hez használtam fel...de az íze miatt muszáj volt újabb adagot csöpögősre tenni.
Vártunk 4 napot.
Majd kóstoltunk.
Nem csalódtunk, sőt!
Krémes-húúúú, könnyed-tyűűűűűű, lehet natúran, fűszeresen, meg édesen is (natúr kipipálva, a többit később próbáljuk).

És mivel lehet enni?
Pl. salátához, vagy pikánsan sárgadinnyével.

Vágyódásaim...

Ez csak egy rövid monológ akar lenni..mert beszélős hangulatban vagyok.

Tehát vannak nekem ilyen vágyódásaim...

• egyrészt alapanyagok terén-egyre jobban érzem a hiányosságaimat. mármint a konyhánk hiányosságait. jó lenne, ha hatalmas kamrával rendelkeznék (bizonybizony, nem 6 méteres garderóbra áhítozom), ahol minden hozzávaló megtalálható volna és főzésekkor csak belibbenék, leakasztanám a polcról_ami_kell és folytatnám az alkotást. ehelyett realizálnom kell, hogy komoly összegeket kell még befektetnem ahhoz, hogy mindazokat az új ízeket és képzelményeket meg tudjam valósítani, sőt, honosítani otthonunkban. nembaj. aki szeret-annak mostanában könnyű dolga lenne örömöt okozni nekem (névnap/szülinap is kilásában)...mert pl. ott vannak a mindenféle különleges balzsamecetek (fűge!erdei gyümölcs!málna!barack!mézesalmás!), meg a rózsabors és társai, szárított paradicsom és töltött olívabogyók (ezt már úgy ínyencségből), esetleg dekoratív tényérok/tálkák (hogy szépen mutasson az a kép)...ha kíváncsi vagy még valamire, megsúgom
• másrészt találtam néhány receptet, amit ki akarok próbálni. ki kell próbálnom. nem vagyok türelmes típus, ezért a közeljövőben biztosan találkozni fogtok ezekkel saját verzióban:

panna cotta

créme brulée

fekete-erdő torta

• Végezetül még annyit: elegem van, hogy minden általam olvasott blogger tonna számra készíti a finomabbnál finomabb fagyikat. Mert én is csinálnék (pl. régóta álmodozom egy körtésről karamellizált dióval), meg időm is lenne rá, meg jó buli lenne mindenféléket kitalálni, de azon a ponton mindig elakadok, hogy ..tedd a masszát a fagylaltgépbe, az elvégzi a munka hátralévő részét.

Hátezaz. MI van, ha nincs fagylaltgépem? Ennek hiányában fél óránként előszedni a cuccost a fagyóból és kavargatni-az sajnos eléggé kedvrohasztó tud lenni.
De, aki annyira szeret, hogy ordítani tudna az érzéstől, nyugodtan meglephet egy ilyen masinával. Valahogy meghálálnám. :)

Csirkés csónak a Rio Grandén

Néha sajnálom, hogy a képzelet és a lelkesedés nem garantálja a recept sikerét...pedig ilyen hozzávalókkal szakácskönyvet is tudnék írni (tégy bele 2 csöppentnyi mosoly aromát és 3 levél lelkes kurjantást), sőőőőt, valamilyen módon koncentrálnám ezeket az újszerű ALAPanyagokat és beindítanám saját műhelyemet-eeeeezt vegyenek, 2 uncia 100%-os 'szívem_soha_nem_ettem_ilyen_jót üdvrivalgás' koncentrátum most bevezető áron..

Az élet viszont nem így működik. Hmhm...

Sebaj, nem csüggedünk. Akkor sem, amikor az itt talált tortilla recept nem egészen úgy sült meg, mint ahogy szerettük volna. Meg ragadt a tésztája, mint a nyű. Meg küllemre sem volt olyan kívánatos, mint Fűszeres Eszternél...de optimista lévén levontam a konzekvenciát-ezen a téren még fejlődni kell, tehát lesz még néhány köröm a tortillával, ez tuti!
Azt viszont gyakorlat híján is gondolhattam volna, hogy a tésztát frissen-melegen kell betekerinteni, lehetőleg nem túl sok hozzávalóval, így a helyes roládok helyett bazi nagy tutajokat kaptam, amiből folyamatosan potyogtak ki a kukoricaszemek.
Azért finom volt.
És még maradt is, amit holnap tonhallal töltök meg.

A tortilla tésztáját ugyanúgy készítettem, mint a Fűszer és lélek blogon olvasható (bár nekem csak teljes kiőrlésű lisztem volt otthon, meg mérlegem sincs, ezért kanalaztam és megérzésre hagyatkoztam).
A húst pedig sóval-frissen őrölt borssal-fokhagymával fűszereztem és sütöttem. Nagyon kellemes volt az aromája, csöpögött is a nyálam a serpenyő mellett.
Zöldségként meg bármi mehet bele..ez-szerencsére-megint egy amolyan kreatív kaja, amit sok féle módon lehet variálni...

Madártávlatból (itt látszik, hogy milyen csúnyán elrontottam a tortillát..összetöredezett szegénykém)

Simply CHEESECAKE

Valami kellemes, natúr izű édességre vágytam. Gondoltam hétvégén sütök egy túrótortát vagy gyömölcsös pitét.

Kriszta viszont beszólt-cheesecaket, cheesecaket!

Cheesecake? Vagyis sajtkrémtorta? Egyszer ettem egy fórumos találkozón, akkor is az egyik sráctól kuncsorogtam ki 1 villányit ’jóbarátokos’ nosztalgiázás ürügyén. Annyira emlékeztem, hogy finom volt. Meg natúr.

Így történt az, hogy vasárnap elkészült életem első cheesecake-je. Kriszta ajánlatára, aki a készítési folyamatból persze jól kimaradt, de legalább lelkesen bevállalta a részét a süti elpusztításából.

A szombati tapasztalatokról már írtam. Szerencsére ez nem vette el a kedvem attól, hogy vasárnap is fakanalat ragadjak....sőt! Bár szombat reggel még úgy indultam, hogy a cheesecake-esete-a-friss-gasztronautával a következő hétvégére halasztódik, mert hétvégente elég 1 édesség („képviselőfánk”)...ó, a kis naív! Még jó, hogy a kíváncsiság és a kihívás nem hagyott nyugodni és a Dolce Vitánál talált receptet követve betettem a hűtőbe 1 kg natúr joghurtot csöpögni, mert azt igérte-1 nap múlva kellemes sajtkrém vállik belőle. Csodás-gondoltam, akkor vasárnap már mehet is a cheesecake-be...a Philadelphia úgyis túl drága, először ezzel akartam tenni egy próbát.

Nem bántam meg.

Így a hétvégén készült-sikeresen- valami igazi édesség.

Előtte természetesen végeztem egy kis kutatást, elolvastam néhány oldalnyi index fórumot, meglestem Martha Stewart New York style cheesecake-jének videóját a készítésről, de végül chilli&vanilla receptjét vettem alapul.

Ahogy én készítettem:

A tésztához ledaráltam 1 csomag Győri Édes zabpelyhes kekszet (215 gr), adtam hozzá 2 kk fahéjat és hogy különlegesebbé tegyem-1 marék diós grillázst. Öntöttem hozzá 10 dk olvasztott vajat, egyneművé dolgoztam, majd egy kapcsos tortaformába nyomkodtam (aminek az alját előtte megvajaztam és sütőpapírral fedtem). 10 percre előmelegeített sütőbe tettem, majd hagytam kicsit kihülni.

Ezután elkészítettem a krémet: a házi sajtkrémet már korábban kivettem a hűtőből, mert azt olvastam, hogy hidegen nem lehet csomómentesre keverni; 1 óra szerencsére elég volt, hogy szobahőmérsékletűvé válljon. Közben kóstolgattam, és hát nohát olyan finom krémes izű lett, hogy muszáj volt lerohannom a boltba, hogy vegyek még 1 kg joghurtot, most abból a célból, hogy friss sajtot kapjak belőle 4 nap után (eredményről később írni fogok).

Vissza a krémhez: mivel a sajtkrém nem tett ki 70-80 dekát, adtam hozzá ½ kg zsírszegény natúr túrókrémet (Plusban lehet kapni egész jó minőségűt). A kettőt elkevertem, majd jöhettek a többi hozzávalók: 15 dk porcukor (én kevesebbet használtam, mert nem szeretem a túl édes ízeket), 1 citrom reszelt héja+1/2 leve, 1 dl tejföl, 2 tk keményítő, vanília aroma, 1 dl tejszín, 3 egész tojás (egyebként adagolva). Ezt mind alaposan kikavartam (folyékony masszát kell kapnod) és a tésztára öntöttem.

(így nézett ki sütés előtt)

Ezután körbe tekertem néhány réteg alufóliával, majd egy mélyebb tepsibe helyeztem, öntöttem rá forralt vizet (kb a tortaforma feléig érjen) és az alacsony fokra állított sütöbe helyeztem kb 1 órára (akkor jó, ha a közepe még remeg).

A víz elvileg azért kell, hogy ne égjen meg a széle és a közepén ne repedezzen be, bár ha nem elég jó a szigetelés, befolyhat a tepsibe és eláztathatja a tésztát. Igen, macerás dolog, de én azért bepróbáékoztam ezzel a technikával. A gond csak az volt, hogy azzal nem számoltam-a dió grillázs karamellja enged a kérmia folyamatoknak és újból felbomlik. Tyű, de ideges lettem, amikor megláttam, hogy a víz ugyan nem folyt be, de a grillázs miatt teljesen elázott a kekszréteg. Sajnos ezt már nem tudtam korrigálni, ráadásul kicsit édesebb is lett a kelleténél, de ez mellékes ahhoz képest, hogy maga a sajtkrémes-réteg nem repedt meg, nem esett össze, szép fehér színű lett és krémesen kellemes ízű (azért a túrókrém érezhető rajta, ezért legközelebb csak sajtkrémet és mascarponé-t fogok használni). Pár óra hűtős pihenés után pedig igazán nagyon ütős!

Nem fogok minden nap készíteni, mert nagyon időigényes, de érdemes a barátomnak lenned, mert lehet, hogy egyszer ezzel leplek meg. Légy készen! :)

A maradékon barátnősen megosztozva, beszélgetve, borozgatva:

Epilógus

Azért a vasárnap nem csak a cheesecake-ről szólt, bár természetesen ő vitte a főfődíjat...de míg sült a sajttorta, összedobtam

-1 adag cukkinifőzeléket (most nem felejtettem ki belőle a citromot, és rájöttem-citromosan sokkal de sokkal finomabb)

-1 tepsi francia burgonyát (erről ugyan nem készült kép, de finomra sikeredett: új burgonya felkarikázva, kivajazott kerámiába, só/bors/egész szemű rozmaringgal fűszerezve, majd tejszínben és fehér borban párolva és sütve. koktél paradicsommal ma nagyon finom volt)

-tejszínes meggykrémlevest (friss meggyből-valami mennyei volt. szintén ma ebédre. meg Krisztának vacsorára)

Most megint nem kell főznöm 1 hétig, bár...