Lassan ráállunk arra a módira, hogy szívesen hívunk vendégeket kicsiny otthonunkba azzal a nem titkolt céllal (is), hogy 1. ünnepeljünk, 2. valami igazán finomat főzzünk, esetleg olyan receptet próbálhassunk ki, amivel már régóta szemezünk (na ja, egy sima 7köznap nem lehet indok nélkül nagyokat alkotni hehe).
Így esett, hogy amikor Marcsi bejelentkezett Gabi-esküvői-fényképnézős estére, Kriszta kitalálta, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy összecsapjunk egy ordináré vacsorát, hogy majd a morzsákon merengve beszélgessünk, nosztalgiázzunk, mint a vagány felnőtt nők. A főétel megvolt (zöldséges lasagne..de erről bővebben Kriszta) no de stílusosak akartunk lenni, ezért a leves is dukált. Vaciláltunk a jól bevált-és-közkedvelt brokkolikrémleves, spárga/vagy/krumpli variációkon, aztán körül néztünk a spejzban (hohóó, van még otthoni fehér/száraz Molnár-nedű) és.....borkrémlevest csináltunk, néhány receptet összeolvasztva, uprgrade-elve és új irányokat kifejlesztve.
A pontos receptet nehéz leírni, mert csak úgy érzésre öntöttünk/kavartunk, de ami biztos:
- Kb ½ l fehér száraz bor (lehet édes, félédes is)
- 3-5 dl víz (attól függően, hogy milyen erőset szeretnél)
- 2-3 dl tejszín
- Fűszerek
- Méz és/vagy cukor
Kevés vízben feltettük forralni a szegfűszeget, a fahéjat és a gyömbért.
Hozzáadtuk a bort, leszűrtük, majd 2 kanál mézzel együtt újra felforraltuk.
Tejszínbe bele kevertünk 1 kanál étkezési keményítőt és vanília aromát, majd ezzel a masszával besűrítettük a boros alapot.
Levesbetétként barna cukorban karamelizáltunk 1-1 marék durvára vágott diót és mogyorót. Csodás volt, ahogy a meleg levesben elkezdett leolvadni róla a külső, karamelles réteg, ezzel is ízesítve/finomítva.
Egy jól sikerült kép a grillázsról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése